A közös agrárpolitika (KAP) az Európai Unió (EU) mezőgazdasági támogatási rendszerének a neve, amely az EU kiadásainak 44%-át, évente 42,5 milliárd eurót tesz ki, nagyságrendileg a felzárkóztatási támogatásokhoz hasonlítható. A szubvenciós rendszer a termelőknek egy minimális felvásárlási árat garantál és közvetlen kifizetéseket az ültetett növények után. Ez az EU-s gazdáknak pénzügyi biztonságot teremt, így gondoskodva a mezőgazdasági javak kellő mennyiségű előállításáról. Jelenleg széleskörű viták folynak a rendszer reformjáról.
A KAP története
A közös agrárpolitika kialakítását 1960-ban az Európai Bizottság indítványozta, a Közös Piacot megalakító római szerződés aláírása után. A hat tagállamban jelentős állami beavatkozás volt különösen a termelés tárgya, felvásárlási árak és birtokszerkezet meghatározásában.
Néhány tagállam, különösen Franciaország, és minden gazdaszervezet szeretett volna erős állami beavatkozást a mezőgazdaság területén, azonban a jogok egy részét az Európai Közösségnek adták át.
1962-ben a KAP alapvető céljai ki lett tűzve, három fő irányelv mentén:
- egységes piac
- közösségi prioritás
- pénzügyi szolidaritás
A KAP az európai intézményrendszer központi elemévé vált.
Célok
A római szerződés 39. cikkelye szerinti kezdeti célok:
- a termelékenység növelése a technikai fejlődés elősegítésével és a termelési tényezők, különösen a munka optimális felhasználásának biztosításával;
- a mezőgazdasági közösség számára elfogadható életszínvonal biztosítása;
- a piacok stabilizálása;
- az élelmiszer-ellátás biztosítása;
- a fogyasztókat megfizethető árú élelmiszerhez juttatni.
A KAP felismerte
a mezőgazdaság szociális szerkezetének és a különböző mezőgazdasági területek közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségek figyelembe vételének és fokozatos kiigazításának szükségességét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése