A szabadságolásról...

Amit a szabadságolásról tudni kell

Hatályos munkajogi kódexünk - összhangban az ILO 132-es számú egyezményével - kimondja, hogy a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg.

Az ILO 132. számú egyezménnyel összhangban a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. Törvény 134.§ (2) bekezdése kimondja, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkaügyi hatóság ellenőrzési hatásköre teljes körű a szabadságok tekintetében, így a munkaügyi felügyelők jogosultak a szabadságra vonatkozó valamennyi rendelkezés ellenőrzésére.

Mégis a szabályok közül elsősorban a szabadság esedékességének évében történő kiadása okozza a legtöbb fejtörést a gyakorlatban.

Mi minősül az esedékesség évének?
A jogszabály kimondja, hogy az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, amelynek megszakítás nélküli tartama - az esedékesség évében történő megkezdése esetén - a következő évben jár le, és a következő évre átnyúló szabadságrész nem haladja meg az öt munkanapot.

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig, a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül adja ki, ha az esedékesség éve eltelt.

Mi minősül kellő indoknak?
A működési kört közvetlenül és súlyosan érintő ok, különösen a baleset, elemi csapás, vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetve minden, ami ezek elhárítása érdekében szükséges.

Lényegében a kivételesen fontos gazdasági érdeken a munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná.

A munkaügyi ellenőrzések gyakorlatában kellő indok gyakorlatilag csak vis maior szerű indok lehet, ebből következően semmi olyasmi, ami a normál üzletmenetben előfordulhat, így például normál szezonalitásra, hirtelen rendelésállomány növekedésre, általában a munkáltató hatáskörébe eső indokra nem hivatkozhat.

A rendes szabadság esedékesség évében nem teljes mértékben történő kiadása esetén a munkáltató nem hivatkozhat a kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok fennállására, ha az esedékesség évéből még fennmaradó időtartamban a rendes szabadságot - az említett fontos gazdasági érdeke sérelme nélkül, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok következményei orvoslása mellett - kiadhatta volna.

A bizonyítási szükséghelyzet és a szabadságolási ütemterv
A Legfelsőbb Bíróság döntéseiben már többször rámutatott arra, hogy olyan esetben, ha a munkáltató a tárgyévet követő szabadság kiadásánál kivételesen fontos gazdasági érdekre hivatkozik, azt neki kell bizonyítania [LB Mfv. II. 10.341/2005/4.]Bár a munkáltató által készített szabadságolási terv dokumentum megléte általában nem képezi munkaügyi ellenőrzések tárgyát, azonban ez nem jelenti azt, hogy a szóban forgó dokumentumnak ne lenne gyakorlati jelentősége egy adott vizsgálat során.

Ilyen bizonyítási "szükséghelyzetben" a munkáltató a szabadságolási tervvel, mint a munkaügyi ellenőrzésben általa becsatolt irati bizonyítékkal részben igazolni tudja, azon ügyféli nyilatkozatában kifejtetteket, hogy munkáltatóként tervezte a szabadságok tárgyévben történő kiadását, de kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt ez nem valósult meg.

Természetesen a szabadságolási terv önmagában nem elég a kimentésre, a munkáltatónak hiteles és objektív módon kell igazolnia azt a munkaszervezéstől független, kivételesen fontos gazdasági érdeket, vagy a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő okot, mely a szabadságok átvitelét indokolta.

De a szabadságolási ütemterven kívül, akár egy testületi jegyzőkönyvben rögzített helyzetértékelő kronológiai összegzésnek is lehet relevanciája, mely azokat a gazdasági eseményeket, illetve ezek adott időszakra vonatkozó munkaszervezéssel kapcsolatos következményeit taglalja, mely a munkáltató álláspontja szerint megalapozza az átvitelt. Ilyenkor érdemes egyúttal ütemezni az áthozat lehető legrövidebb időn belül történő kifuttatását.

A munkaügyi ellenőrzések gyakorlatában, ha rendszeresen és a munkavállalók szignifikáns részénél megtörténik a szabadságok átvitele a következő évre, úgy kellő indok hiányában azt a hatóság úgy tekinti, hogy a munkáltató rendes üzletmenete részévé tette a szabadságok ki nem adását és ezzel valójában a munkaerő hiányát próbálja kezelni, ahelyett hogy a foglalkoztatottak létszámát bővítené.

A szabadság tárgyévben történő ki nem adása kapcsán a munkáltató által előadott oknak meg kell felelnie a tényállás rendkívüliség követelményének. Tipikusan nem felel meg a tényállás rendkívüliség követelményének a szezonálisan visszatérő indok, az előre kalkulálható körülmények, események, illetve semmilyen a munkáltató érdekkörén belüli ok.
HR Portal
f:cegblog.hu