65 millió éve, vagyis a dinoszauruszok kihalása óta nem volt ilyen gyors a fajpusztulás az evolúció során. Veszélyes tempóban csökken bolygónk élővilága, az állat- és növényfajok, valamint lakhelyeik. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) hétvégén Japánban lezárult, két hétig tartó csúcstalálkozóján látványos eredmények születtek: 200 ország környezetvédelmi minisztere írta alá a biodiverzitásról szóló egyezményt, mely többek közt a "genetikai erőforrások" egyenlőbb elosztását szabályozza. A megállapodás konkrét célokat fogalmaz meg 2020-ig a bioszféra védelme és a fejlődő országok támogatása terén. Az USA csak megfigyelőként vett részt a tárgyalásokon.
A megállapodás középpontjában az a felismerés áll, hogy az ökoszisztémák "pótolhatatlan ingyenes szolgáltatásokat" adnak az emberiség számára (ivóvíz, termőföld, élelem, üzemanyag, rostanyag, takarmány stb. formájában), méghozzá több milliárd dollárnyi értékben.
Elvesztésük esetén az ökológiai folyamatok helyreállítása, javítása (magyarán az utólagos környezetvédelem) rengeteg pénzbe kerülne. A biodiverzitásról szóló megállapodás a jogilag kötelező érvényű klímaegyezmény koppenhágai meghiúsulásának orvoslásaként is felfogható. A konszenzus-képtelen légkörvédelmi front helyett egyelőre az ökoszisztémák védelmezésében tudnak hatékonyan egyezségre jutni Földünk államai.
1.Egyezmény: mire jutottak?
Háttér: fajpusztulás
-65 millió éve, vagyis a dinoszauruszok kihalása óta nem volt ilyen gyors a fajpusztulás az evolúció során.
-A WWF kimutatása szerint 1999 és 2009 között 1200 eddig ismeretlen növény- és állatfajt fedeztek fel az Amazonas esőerdőiben.
Az egyezmény húsz pontban vázolt fel stratégiai fontosságú prioritásokat. Néhány közülük:
* A szárazföldi vizek 17 százalékát és a tengerpartok 10 százalékát kötelező megőrizni és óvni. Jelenleg a szárazföldi vizek 13 százaléka, a tengeri partszakaszok 1 százaléka van védett területté nyilvánítva.
* A veszélyeztetetté nyilvánított fajok státuszát nem szabad megmásítani (vagyis levetetni őket a nemzetközi szervezetek által elfogadott listákról)
* Felére kell csökkenteni a természetes élőhelyek és erdők pusztulásának mértékét, s ahol lehetséges, a fajpusztulást megállítani
* A halállományt fenntartható módon kell halászni
* A légszennyezést olyan szintre kell csökkenteni, amely nem veszélyezteti az ökoszisztémák létét és a biológiai sokszínűséget
* A biodiverzitásra nézve káros állami támogatások (másszóval a leginkább szennyező szektorok támogatásának) felszámolása vagy átalakítása
* Az egyezményen túlmenően 70 résztvevő ország önkéntes alapon vállalta, hogy szövetséget alkot az erdőirtás megfékezésére és támogatja az ezt irányzó ENSZ REDD-programot. Döntésük azért kulcsfontosságú, mert az egy hónap múlva kezdődő mexikói Klímacsúcson napirendre kerül a REDD finanszírozásának kérdése.
2.Moratóriumok
Ahogy arról a napokban beszámoltunk, az óceán CO2-felszívó képességének emberi beavatkozással történő növelése (vagyis a fitoplankton-népesség bővítése) nem várt mellékhatásokkal járt. Ezért a csúcstalálkozó delegációi úgy döntöttek, meghosszabbítják a 2008-ban hozott "geomérnöki" moratórium érvényét. Ugyancsak leállították a földfelszínre érkező napfény kitakarását célzó projekteket, amíg nem születik elégséges tudományos konszenzus ennek veszélyeit illetően. (A következményeket vizsgáló, tudományos célú kísérletek kivételt képeznek a tiltás alól.)
Engedélyezték viszont az ipari létesítmények által kibocsátott üvegházgázok földalatti üregekbe juttatását, amit a tudósok nem tartanak földrengést okozó manővernek.
3.Genetikai erőforrások hasznának (újra)elosztása
A csúcstalálkozó legfontosabb előrelépése a "Nagoya Protokoll" elfogadása. A megszavazott egyezmény lényege, hogy egyenlőbb elosztást biztosít az érdekeltek között az agrár-erőforrásokból (növények, állatok, mikrobák) származó bevételekből. Ezeket nevezik genetikai erőforrásoknak. Az ide vonatkozó halállományuk, vetőmag- vagy fakészletek felhasználásában tehát a nemzeti szuverenitás elve érvényesül: vagyis a kormány maga határozhatja meg, mit kezd velük. Ezt a kontrollt és fennhatóságot szavatolja a megállapodás.
A globalizáció korában ugyanis egy agrártermék, egy gyógyszeráru alapanyagának vagy egy genetikailag módosított növény vetőmagjának származási helye, a feldolgozás helyszíne, a bevétel/profit elkönyvelésének helye ritkán azonos - és a termelési folyamatban rendszerint az alapanyag-lelőhelyek közösségei, polgárai tesznek szert a legcsekélyebb anyagi előnyökre.
Az igazságosabb elosztás már az 1993-as biodiverzitás-egyezménynek is célja volt, de az országok csak önkéntes alapon cselekedhettek enne kiegyensúlyozására (2002 után).
Egyes megfigyelők hangsúlyozták, hogy a mostani nem formális protokoll: itt valóban dollármilliárdok szabadulnak fel, amiből mindkét oldal, az üzleti szféra (pl. gyógyszeripar) és a szegény országok is profitálnak. A szerződés külön megemlíti az őshonos törzsek és tudásuk pénzbeli díjazását.
Az egyezmény értelmében "klíringintézetet" állítanak fel, amely monitorozza a kereskedelmet, begyűjti az anyagmozgásokra vonatkozó adatokat, érvényesíti a protokoll szabályait, továbbá nézeteltérés vagy szabályszegés esetén döntéshozóként és törvényvégrehajtóként eljár a problémás ügyekben.
A szerződés hatókörébe bevonták a biotechnológiai szektort, vagyis a növényfajták genetikai módosítását és az állatokból kinyert vegyületek (enzimek, kígyómérgek stb.) ipari alkalmazását - de nem visszamenőleges hatállyal. Az alku nem vonatkozik az 1993 előtt kinyert anyagokra, amikből talán most profitálnak a kutatóintézetek vagy gyógyszergyárak. Az iparilag fejletlen országok próbálták elérni, hogy a gyarmati időkben realizált profit-egyenlőtlenségeket is kompenzálják, ezt azonban meghiúsították a gazdag országok (az egykori gyarmattartó nagyhatalmak).
Pénzkérdések: miből?
A biodiverzitás megőrzésére jelenleg 3 milliárd dollárt költenek világszerte, de a fejlődő országok azt szerették volna, ha a konferencia záródokumentumában ezt az összeget 300 milliárdra emelik. (Összehasonlításképpen: a koppenhágai klímaegyezmény gyorssegély-alapja, mely a klímaváltozás általi károk elhárítását segíti, évi 100 milliárd dollárt allokál.)
A nagoyai találkozó paktuma végül úgy rendelkezett, hogy "jelentősen növelik" a biodiverzitásra fordítandó összeget. Ez tekinthető az egyetlen pontnak, ahol nem hozott látványos eredményt a nagoyai csúcs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése