6+1 tipp forinthitelekhez
Minthogy a válság látványosan szemléltette a deviza alapon eladósodás kockázatait, és a magyar jegybanki alapkamat is szépen mérséklődött az utóbbi időkben, egyre népszerűbbé váltak a forinthitelek. Ám ezek sem éppen veszélytelenek.
Mire figyeljünk:
1. Ne higgyük, hogy pusztán azért, mert forinthitelt vettünk föl, tervezhetővé váltak a kiadásaink.
Általában a forinthitelek törlesztőrészlete is nőhet (vagy csökkenhet), hiszen gyakran változó kamatozásúak, és egyéb költségeik is változhatnak. A családi költségvetést tehát éppen úgy veszélyes „kifeszíteni” a forint-, mint a devizahiteleknél.
2. Kérdezzünk rá a kamatperiódusra - de nem ez a legfontosabb.
A kamatperiódus hossza határozza meg, milyen időszakonként nőhet (vagy csökkenhet), a hitel kamata. Ez lehet például 6 hónap, de lehet 3 év is. A hosszabb kamatperiódus vonzónak tűnhet, hiszen ezen időszak alatt fix a törlesztőrészlet, ami biztonságot sugall. A hosszú kamatperiódusnál is növekedhetnek azonban a hitellel kapcsolatos költségek, például a kezelési díj.
Arról sem érdemes megfeledkezni, hogy egy 20 éves lakáshitelnél az első 3 év után még marad 17 év – súlyos bűncselekményeknél is alacsonyabbak ennél a büntetési tételek. Indokolt tehát föltenni a kérdést az ügyintézőnek: mi lesz azután?
3. Kérdezzünk rá a kamatok számítására!
Ne elégedjünk meg annyival, hogy tudjuk, mekkora törlesztőrészletet fizetünk az első kamatperiódusban, legyen elképzelésünk arról is, vajon mennyi lesz a másodikban.
Elképzelhető, hogy válaszában az ügyintéző a lehetséges okok széles spektrumát vázolja föl, amelyekre elmozdulhat a kamat. (A magatartási kódexet aláírt bankok sem vállalták árazási elveik részletes nyilvánosságra hozatalát, csak a „szerződésekben alkalmazott kamat-, díj- vagy költségelemre kihatással bíró” „oklistát”)
Akadnak viszont már olyan lakossági forinthitelek, amelyek átlátható referenciakamathoz kötődnek, a BUBOR-hoz (Budapesti Bankközi Forint Hitelkamatláb). Ezen érték lényegében a bankok egymásnak nyújtott hitelkamatainak az átlaga. Nyilvános, követhető az alakulása az MNB honlapján. A hitel árazása így átláthatóvá válik: például ha azt látjuk a kondíciók között, hogy BUBOR + 20, akkor tudjuk, hogy a hitelkamat 2 százalékponttal a BUBOR fölött lesz (nyilván nem a BUBOR napi értéke, hanem egy átlagos érték fölött).
Az alkalmazása nyilvánvalóan mérsékli az ügyfél kiszolgáltatottságát a bankkal szemben (de nem csökkenti azon vak makrogazdasági erőkkel szemben, amelyek viszont a BUBOR-ra hatnak). Igaz, még mindig nem társítható referenciakamat a hitel egyéb költségeihez (például a kezelési költséghez).
4. Tudjuk meg, aláírta-e a hitelnyújtó a magatartási kódexet!
A kódex aláírásával a bankok magukra vállaltak bizonyos korlátokat, bár ezek a korlátok (mint az föntebb is olvasható) meglehetősen puhák. Jól fontoljuk meg, érdemes-e olyan pénzintézettel üzletelni, amely még ezeket a korlátozásokat sem volt hajlandó magára vállalni. Megtudni nagyon könnyű:: itt a kódexet aláíróknak, s itt (ez a rövidebb) a nem aláíróknak a listája.
5. Hasonlítsuk össze az ajánlatokat a weben!
Gyorsan összehasonlíthatók a hitel-, és lízingajánlatok itt (a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) honlapján). Június végéig sajnos csak a pénzügyi szolgáltatók adatai között böngészhetünk. Ha a bankok ajánlataira is kíváncsiak vagyunk, némileg nehézkesebben használhatjuk a PSZÁF összehasonlító tábláit is.
6. Számoljunk a kockázatokkal!
Bár a bankok és egyes jótékonysági szervezetek is hajlandók bizonyos esetekben pénzt adni a hozzájuk fordulóknak, a hasonlóság itt véget is ér közöttük. Aki nem eléggé óvatos, akár mindenét elveszítheti. A jegybank és a PSZÁF nemrégiben napvilágot látott kiadványa figyelmeztet a veszélyekre.
+1. Sapere aude!
Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő FED elnöke 2004 februárjában beszédet tartott, amelyben javasolta a jelzálogadósoknak: cseréljék le fix kamatozású hiteleket változó kamatozásúakra, amelyeknek a kamata az aktuális kamatszinthez igazodik. A FED által meghatározott kamatszint akkoriban 1 százalék körül volt. Néhány hónappal Greenspan javaslata után a FED kamatemelésekbe kezdett, a ráta nagyjából 2 év múlva már 5,25 százalék volt.
A történet több tanulsággal is szolgál. A legfőbb, hogy pénzügyekben (is) – ha tetszik, ha nem – a magunk értelmére kell támaszkodnunk. Senki nem fog gondolkodni, és az érdekeinket képviselni a pénzügyeinkben helyettünk: sem a jutalékokból élő hiteltanácsadó, sem a banki ügyintéző, sem a jegybank elnöke.
Nem szabad tehát másokra hagyatkozni döntéseinkben, venni kell a fáradságot a részletes informálódásra, ami szükséges a felelős döntéshez. Sapere aude – merj bölcsnek lenni – amint azt már Kant is ajánlotta Horatius nyomán.(f:fn.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése