A bor kiszerelése...

Az Európai Közösséghez való csatlakozásunk látható közelségbe került. A csatlakozás megköveteli az EU joganyagaihoz történő magyar jogharmonizációt, mely jelentős feladatokat ró a borászati jogalkotókra is. Az utolsó szakaszában van az új bortörvény és az új hegyközségi törvény előkészítése, melyek a magyar szőlő- és borgazdálkodást alapvetően meghatározó törvények.

Jelentős szerkezeti eltérés lesz a bortörvényben a jelenlegihez képest, hogy törvényi szinten csak a legalapvetőbb kérdések lesznek szabályozva, még a részletes szabályozásra a miniszteri rendeletnek megfelelő borkönyvben kerül sor, hasonlóan az élelmiszereknél már több éve alkalmazott élelmiszertörvény-élelmiszerkönyv rendszerhez.

A borkönyv egyik nagyon sarkalatos része a bor kiszerelésének szabályozása. Az, hogy mit és hogyan tüntethetek fel egy boroscímkén, piaci pozícióimat nagymértékben meghatározza. A vevő először a szemével vásárol, és csak ezt követően veszi meg a bort, majd később nyitja ki, és csak ekkor tudom bemutatni a borom minőségét is a fogyasztónak. Azt, hogy a kiszerelés mennyire nem egyszerű kérdés, jól példázza, hogy az EU a saját rendeletét csak a negyedik határidőre tudta jelentős kompromisszumok árán elfogadni, de egyes részleteit az ellenérdekeltek már az Európai Bíróságnál megtámadták. A magyar Borkönyv kiszerelési fejezetének minden tekintetben összhangban kell lennie az EU rendelettel, ezért a jövőre történő felkészülés elősegítésére kivonatosan ismertetem a rendeletet. A szűkítés miatt természetesen nincs lehetőségem az egyes kivételek leírására.

A BIZOTTSÁG 2002. április 29-i 753/2002/EK RENDELETE az 1493/1999/EK tanácsi rendeletnek az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és védelme tekintetében történő alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról:

A rendelet első részében tételesen felsorolja azokat a jogszabályokat, melyek figyelembe vételével készült el. A rendelet 2003. január 1-jén lép hatályba, de azok a címkék, kartonok, egyéb csomagoló anyagok, melyeket a gyártásukkor hatályos jogszabályok alapján készítettek, 2003. augusztus 1.-ig felhasználhatók. A kihirdetéstől számított 8 hónappal később történő életbe léptetése a jogszabálynak és a további 8 hónapos haladék biztosítja a korrekt felkészülési lehetőséget az átállásra.

A rendelet jelentős filozófiai váltást jelent az eddigi kiszerelési előírásokhoz képest. Eddig azt volt csak szabad a címkén feltüntetni, ami kötelezően elő volt írva, vagy mint lehetőség tételesen engedélyezve volt. A rendelet életbe lépését követően lesznek továbbra is kötelező jelölések, feltüntethető, de jogszabályban a feltüntethetőséget részletesen szabályozott jelölések, valamint nem szabályozott jelölések. Az utóbbi első ránézésre nagyon nagy szabadságfokot jelent a termelőnek és forgalmazónak, de ezen adatok feltüntetése esetén valódiságuk bizonyítási kötelezettsége termelőre, kereskedőre hárul. Ezek a jelölések semmiképp nem lehetnek olyanok, melyek a vásárlót bármi módon is félrevezetnék, becsapnák. A kijelölt hatóság megkívánhatja feltéve, hogy az egyes tagállamok által elfogadott általános eljárási szabályok szerint jár el , hogy a palackozók, feladók vagy importőrök bizonyítsák a termék leírására használt, az érintett termék vagy a készítéséhez felhasznált termékek jellegére, azonosságára, minőségére, összetételére, eredetére vagy származására vonatkozó jelölések helyénvalóságát.

A rendelet a legfeljebb 60 liter űrtartalmú edényben forgalomba hozott borokra vonatkozik. Már ez is eltér a jelenlegi magyar szabályozástól, ahol megkülönböztetünk palackos bort (2 literig) és kannás bort (2 litertől 25 literig), 25 liter űrtartalmat meghaladó kiszerelésben pedig már bor közfogyasztásra nem hozható forgalomba. A jogharmonizáció elengedhetetlen.

Kötelező jelölés

a termék kereskedelmi megnevezése, a névleges térfogat, a tényleges alkoholtartalom, a tételszám és a palackozó neve, székhelye. A kötelező jelöléseket a tárolóedényen egy és ugyanazon látómezőbe (a tételszám kivételével) kell csoportosítani, és olyan könnyen olvasható, letörölhetetlen írásjelekkel kell feltüntetni, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy jól kitűnjenek a háttérből, amelyre azokat nyomtatták, és egyértelműen megkülönböztethetők legyenek a címke minden más (írott vagy grafikus) elemétől.

Kereskedelmi megnevezés:

az asztali borok esetén: asztali bor;

földrajzi jelzéssel ellátott asztali borok estén: asztali bor, meghatározott esetekben tájbor a földrajzi egység nevével;

meghatározott termőhelyről származó minőségi bor esetén: a meghatározott termőhely neve és a m. t. minőségi bor kifejezés. (Ez alól hazánk eltérést kíván kérni, hogy a „meghatározott termőhely illetve m. t.” kifejezés elhagyható legyen, és elegendőnek fogadják el a „minőségi bor” kifejezést.

A tényleges alkoholtartalmat 0,5-re kerekítve kell megadni, a számjegyet %vol jelölés követi. A feltüntetett alkoholtartalom nem térhet el 0,5 térfogatszázaléknál többel az elemzéssel kapottól. A tényleges alkoholtartalmat a címkén legalább 5 mm magas írásjelekkel kell feltüntetni, ha a névleges térfogat meghaladja a 100 cl-t, legalább 3 mm magas írásjelekkel, ha az legfeljebb 100 cl, de 20 cl-nél nem kisebb, és legalább 2 mm magas írásjelekkel, ha az 20 cl vagy annál kisebb.

A borok esetében annak a településnek a neve, ahol a palackozó székhelye található, legfeljebb feleakkora írásjelekkel szerepelhet a címkén, mint az „asztali bor” kifejezés feltüntetéséhez használt írásjelek.

Feltüntethető, szabályozott jelölés minden bornál (de nem kötelező!!!):

a termék típusa (száraz, félszáraz, félédes, édes; határértékek azonosak a mai magyar szabályozással)

különleges szín

értékesítésben résztvevők neve, címe

Feltüntethető, szabályozott jelölés táj- és minőségi boroknál:

évjárat

szőlőfajta(k) neve

borversenydíj

speciális szőlészeti-borászati eljárás

hagyományos kifejezések

Feltüntethető, szabályozott jelölés csak minőségi boroknál:

utalás meghatározott termőhelynél kisebb egységre, amennyiben a bor 100%-ban onnan származik. Ilyen lehet például a dűlő, amennyiben a földrajzilag pontosan behatárolt, bejelentésre került az EU-hoz, és az EU jogalkotási procedúráján megfelelt. Amennyiben a meghatározott termőhelynél kisebb egység neve kerül feltüntetésre, akkor is kötelező egyidejűleg a meghatározott termőhely feltüntetése. Például kisebb egységként az „Iván völgy” került feltüntetésre, akkor a Szekszárd nevet is fel kell tüntetni. Ennek megfelelően egy földrajzi jelzés lehet:

- egy dűlő, vagy dűlők csoportjának neve

- település, vagy településrész neve

- borvidéknél kisebb egység, vagy ennek az egységnek egy részének a neve

- borvidék neve

- egy meghatározott termőhelytől eltérő termőhely neve.

Az EU borászati logikájának alapelve a termőhely elsődleges szerepe. Ennek megfelelően került felosztásra különböző szőlőtermesztési zónákra az Unió területe. Az asztali és minőségi borok közötti elsődleges különbséget is a meghatározott termőhely jelenti (természetesen sok egyéb feltétel mellett). Ezt a logikát követi már a ma érvényben lévő magyar bortörvény is (1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról). A meghatározott termőhelyről származó minőségi bor meghatározásához a szabályozás sarkalatos pontja a meghatározott termőhely méretének eldöntése. A jelenlegi bortörvény szerint m. t. minőségi bort lehet forgalomba hozni borvidéki régióból (ez a lehetőség eddig nem lett kihasználva), borvidékről vagy borvidéki körzetből, borvidéki településről és a település kisebb részéről (dűlő). A földrajzi jelzésnek 100%-ban megfelelő származásúnak kell lenni a bornak, melyet a hegybíró a származási bizonyítvánnyal igazol. Jelenleg nem kell feltüntetni dűlő esetén sem a borvidék nevét, ami megtévesztheti a fogyasztót. Az, hogy Magyarországon mi legyen a meghatározott termőhely, a borászati lehetőségeinket lényegileg fogja meghatározni. Jelenleg 22 borvidékünk van 500 ha-30.000 ha-os méretig, mint meghatározott termőhely. A szakma állásfoglalása szerint ezt közel egyharmadára célszerű csökkenteni. Ebben az esetben megfelelő méretű meghatározott termőhelyeink lennének, melyek bor karakterek tekintetében is jól elhatárolódnak egymástól. A nagyobb terület lehetőséget ad nagyobb tétel, azonos minőségi bor előállítására, mely a mai globalizált kereskedelem mellett elengedhetetlen. A dűlők bejelentése az EU-hoz továbbra is lehetőséget biztosít a kis mennyiségű, kiemelkedő minőségű egyedi borok előállítására.

A tájbor megnevezéseket is konkrétan szabályozni kell. Pontosan le kell határolni a földrajzi egységeket, ezeket az EU-hoz be kell jelenteni, és fel kell sorolni az alkalmazható tájbor földrajzi elnevezéseket.(f:agraragazat.hu)