Az emberek többségének manapság a műtrágyázásról nem annak növénytápláló termékenységnövelő, termésjavító képessége jut eszébe, hanem a zöld mozgalmaknak köszönhetően az olyan jelszavak, mint "környezetre káros", "drága" vagy ""kiváltandó".
A műtrágya-felhasználást nemcsak a gazdálkodók helyzete, mérlegelése befolyásolja, vagyis az, hogy mennyit érdemes (és mennyit tud) befektetnie azért, hogy a lehető legjobb termést érje el (agronómiai és gazdaságossági tényező), hanem a társadalmi elvárások is. Az extrém "műtrágyátlanítás" iskolapéldája Dánia, ahol olyan mértékben csökkentették a nitrogén (valamint foszfor és kálium) felhasználását, hogy a dán gazdálkodók 1999-ben már nem tudtak elegendő jó minőségű búzát termelni, noha egy kisebb dózis nitrogénnel könnyedén elérhették volna a kívánatos fehérjetartalmat.
A jó szándékú, ám sokszor túlzó jelszavak ellenében csak a részleteket is ismerő legjobb szakemberek merik állítani, hogy a szakszerű műtrágya-felhasználás nem környezetszennyező. Ezt egyébként a Balaton és a Velencei-tó vízgyűjtő területén végzett hosszú távú mérések is bizonyították, hiszen a korábbi, magas, 200-300 kg N/ha dózisok sem okoztak környezetszennyezést, a mai felhasználásnál (60-120 kg N/ha) pedig csak a legdurvább hibák (folyó vízre szórják a műtrágyát) esetében fordulhat elő szennyezés.
A műtrágyák alkalmazása növeli a növény energia-hasznosítását. Számítások és mérések szerint a műtrágyagyártásra fordított összes energia- és széndioxid-kibocsátás törtrésze az általa katalizált növényi többletenergia- és széndioxid-megkötésnek. (Fertilizer Focus, 2002. július-augusztus).
A szakszerűség természetesen nemcsak a környezetvédelem miatt fontos, hanem a gazdaságosság szempontjából is. A talajelemzésen, a növény igényén alapuló minimálisan szükséges tápanyagpótlás környezetkímélő és gazdaságos is.
A műtrágyagyártás rendkívüli környezetszennyezését hirdetők nem veszik figyelembe, hogy a technológia is sokat fejlődött a világon, míg ugyanis a ''60-as évek elején az EU-ban (EK-ben) 1 tonna ammónia előállításához 50 GJ energiát használtak fel, addig ez az érték ma már csak 30 körül van. Megjegyzendő, hogy Oroszország jelenlegi energia-felhasználása a ''60-as évek EU-szintjén van, a közép-kelet-európai átlag még ma is 45, viszont Magyarországon ez az érték mindössze 35 GJ. (1. sz. ábra)
Az előzőeket és a műtrágya közúti szállítását figyelembe véve a globális és a hazai környezetszennyezés szempontjából is előnyösebb Magyarországon gyártani a műtrágyát, mint a keleti (orosz, ukrán) import. A földgáz (a nitrogénműtrágya alapanyaga) ugyanis gázvezetéken keresztül érkezik az ország közepébe, amely jelenleg a legolcsóbb és legkevésbé környezetszennyező szállítási mód.
A műtrágyázás jelentősége mezőgazdasági-nemzetgazdasági szempontból sem elhanyagolható. A hazai műtrágyatermelés megszűnése esetén a mezőgazdaság könnyen kiszolgáltatottá válhatna, például a tavaszi szezonban egy rövid idejű hiány árfelhajtó hatásán túl sokkal nagyobb veszteséget okozna a terméscsökkenés, illetve az ebből adódó önköltség-növekedés, ami veszteségessé tenné a növénytermesztést. Stratégiai jelentősége miatt minden ország védi a honi műtrágyagyártását (pl. az EU-ban 47,07 euro/tonna ammónium-nitrát dömpingvámmal, az USA mennyiségi korlátozással).
A hazai műtrágyagyártó konkurensei azt terjesztik, hogy ammónium-nitrátra (AN) kivetett pótvám a magyar mezőgazdaság "zsebéből" 4-5 milliárd forintot kivett/kivesz, drasztikus drágulást okoz a műtrágya piacon. Inkább arról van szó, hogy az importálók és a külföldi gyártók vesztenek extraprofitjukból, ugyanis a gazdák nem vásárolnának import AN-t a hazai árnál drágábban.
A jövő évtől a liberalizált gázpiac révén a magyar gyártó sem a környezeténél drágábban juthat hozzá a műtrágya költségének 70%-át kitevő földgázhoz, ami jelzi, hogy a rémhírekkel ellentétben az árak drasztikus drágulása aligha várható. A műtrágyaárak növekedését fékezi továbbá az AN-helyettesítő termékek pótvámmentes beáramlása, amely az AN piaci részesedését, egyeduralmát is csökkenti. Így, egyúttal teret ad a szakszerű növény és talaj specifikus (környezetbarát) műtrágyák használatának, melyre azért is szükség van, hogy mezőgazdaságunk versenyképes maradhasson az EU-csatlakozás után is. Az európai műtrágya gyártók szövetségének ajánlása szerint a versenyképesség egyik alapvető eleme a szakszerű műtrágyázás, a minél pontosabb adagolás, a másik az, hogy minél nagyobb tápanyag-hasznosulást elősegítő műtrágyákat állítsunk elő, használjunk fel.
A csökkenő adagok, a pontosság igénye a folyékony műtrágyák további térnyerését jelzi (környezetszennyezés kockázatának csökkenése). A 2003. évi kora tavaszi szárazság miatt szignifikáns különbség mutatkozott a folyékony fejtrágyák javára a szilárd termékekkel szemben. Termékmennyiségben és termékminőségben a folyékony, nitrogén-trágyák közül is kiemelkedő eredményeket adtak a Ca-, Mg-tartalmúak.
Mindezen tendenciákat a Nitrogénművek Rt, mint az egyetlen hazai ammónia és N-műtrágya gyártó felmérte, ennek megfelelően megújulását elindította. Fontos számára ugyanis a hosszútávon fenntartható fejlődés, hogy környezetbarát termékeket vigyen piacra megfizethető áron, hogy a növekvő versenyben és a környezetvédő mozgalmak egyre intenzívebb tevékenysége mellett is tudjon megoldást szolgáltatni, választ adni az egyre növekvő népesség élelmezési gondjaira.(f.agraragazat.hu,Dr. Antal József)
A műtrágya-felhasználást nemcsak a gazdálkodók helyzete, mérlegelése befolyásolja, vagyis az, hogy mennyit érdemes (és mennyit tud) befektetnie azért, hogy a lehető legjobb termést érje el (agronómiai és gazdaságossági tényező), hanem a társadalmi elvárások is. Az extrém "műtrágyátlanítás" iskolapéldája Dánia, ahol olyan mértékben csökkentették a nitrogén (valamint foszfor és kálium) felhasználását, hogy a dán gazdálkodók 1999-ben már nem tudtak elegendő jó minőségű búzát termelni, noha egy kisebb dózis nitrogénnel könnyedén elérhették volna a kívánatos fehérjetartalmat.
A jó szándékú, ám sokszor túlzó jelszavak ellenében csak a részleteket is ismerő legjobb szakemberek merik állítani, hogy a szakszerű műtrágya-felhasználás nem környezetszennyező. Ezt egyébként a Balaton és a Velencei-tó vízgyűjtő területén végzett hosszú távú mérések is bizonyították, hiszen a korábbi, magas, 200-300 kg N/ha dózisok sem okoztak környezetszennyezést, a mai felhasználásnál (60-120 kg N/ha) pedig csak a legdurvább hibák (folyó vízre szórják a műtrágyát) esetében fordulhat elő szennyezés.
A műtrágyák alkalmazása növeli a növény energia-hasznosítását. Számítások és mérések szerint a műtrágyagyártásra fordított összes energia- és széndioxid-kibocsátás törtrésze az általa katalizált növényi többletenergia- és széndioxid-megkötésnek. (Fertilizer Focus, 2002. július-augusztus).
A szakszerűség természetesen nemcsak a környezetvédelem miatt fontos, hanem a gazdaságosság szempontjából is. A talajelemzésen, a növény igényén alapuló minimálisan szükséges tápanyagpótlás környezetkímélő és gazdaságos is.
A műtrágyagyártás rendkívüli környezetszennyezését hirdetők nem veszik figyelembe, hogy a technológia is sokat fejlődött a világon, míg ugyanis a ''60-as évek elején az EU-ban (EK-ben) 1 tonna ammónia előállításához 50 GJ energiát használtak fel, addig ez az érték ma már csak 30 körül van. Megjegyzendő, hogy Oroszország jelenlegi energia-felhasználása a ''60-as évek EU-szintjén van, a közép-kelet-európai átlag még ma is 45, viszont Magyarországon ez az érték mindössze 35 GJ. (1. sz. ábra)
Az előzőeket és a műtrágya közúti szállítását figyelembe véve a globális és a hazai környezetszennyezés szempontjából is előnyösebb Magyarországon gyártani a műtrágyát, mint a keleti (orosz, ukrán) import. A földgáz (a nitrogénműtrágya alapanyaga) ugyanis gázvezetéken keresztül érkezik az ország közepébe, amely jelenleg a legolcsóbb és legkevésbé környezetszennyező szállítási mód.
A műtrágyázás jelentősége mezőgazdasági-nemzetgazdasági szempontból sem elhanyagolható. A hazai műtrágyatermelés megszűnése esetén a mezőgazdaság könnyen kiszolgáltatottá válhatna, például a tavaszi szezonban egy rövid idejű hiány árfelhajtó hatásán túl sokkal nagyobb veszteséget okozna a terméscsökkenés, illetve az ebből adódó önköltség-növekedés, ami veszteségessé tenné a növénytermesztést. Stratégiai jelentősége miatt minden ország védi a honi műtrágyagyártását (pl. az EU-ban 47,07 euro/tonna ammónium-nitrát dömpingvámmal, az USA mennyiségi korlátozással).
A hazai műtrágyagyártó konkurensei azt terjesztik, hogy ammónium-nitrátra (AN) kivetett pótvám a magyar mezőgazdaság "zsebéből" 4-5 milliárd forintot kivett/kivesz, drasztikus drágulást okoz a műtrágya piacon. Inkább arról van szó, hogy az importálók és a külföldi gyártók vesztenek extraprofitjukból, ugyanis a gazdák nem vásárolnának import AN-t a hazai árnál drágábban.
A jövő évtől a liberalizált gázpiac révén a magyar gyártó sem a környezeténél drágábban juthat hozzá a műtrágya költségének 70%-át kitevő földgázhoz, ami jelzi, hogy a rémhírekkel ellentétben az árak drasztikus drágulása aligha várható. A műtrágyaárak növekedését fékezi továbbá az AN-helyettesítő termékek pótvámmentes beáramlása, amely az AN piaci részesedését, egyeduralmát is csökkenti. Így, egyúttal teret ad a szakszerű növény és talaj specifikus (környezetbarát) műtrágyák használatának, melyre azért is szükség van, hogy mezőgazdaságunk versenyképes maradhasson az EU-csatlakozás után is. Az európai műtrágya gyártók szövetségének ajánlása szerint a versenyképesség egyik alapvető eleme a szakszerű műtrágyázás, a minél pontosabb adagolás, a másik az, hogy minél nagyobb tápanyag-hasznosulást elősegítő műtrágyákat állítsunk elő, használjunk fel.
A csökkenő adagok, a pontosság igénye a folyékony műtrágyák további térnyerését jelzi (környezetszennyezés kockázatának csökkenése). A 2003. évi kora tavaszi szárazság miatt szignifikáns különbség mutatkozott a folyékony fejtrágyák javára a szilárd termékekkel szemben. Termékmennyiségben és termékminőségben a folyékony, nitrogén-trágyák közül is kiemelkedő eredményeket adtak a Ca-, Mg-tartalmúak.
Mindezen tendenciákat a Nitrogénművek Rt, mint az egyetlen hazai ammónia és N-műtrágya gyártó felmérte, ennek megfelelően megújulását elindította. Fontos számára ugyanis a hosszútávon fenntartható fejlődés, hogy környezetbarát termékeket vigyen piacra megfizethető áron, hogy a növekvő versenyben és a környezetvédő mozgalmak egyre intenzívebb tevékenysége mellett is tudjon megoldást szolgáltatni, választ adni az egyre növekvő népesség élelmezési gondjaira.(f.agraragazat.hu,Dr. Antal József)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése