Szarvasmarha fajták

Szarvasmarha [szerkesztés]

Megtekintett lap	(+/-)
Ez a legutolsó megtekintett változat (összes), elfogadva: 2010. június 8. Pontosság megtekintett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ugrás: navigáció, keresés

Szarvasmarha
Közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus)
Zebu (Bos primigenius indicus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Eutheria) Öregrend: Laurasiatheria Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Család: Tülkösszarvúak (Bovidae) Alcsalád: Tulokformák (Bovinae) Nemzetség: Tulkok (Bovini) Nem: Bos Faj: B. primigenius
Tudományos név
Bos primigenius (Linné, 1758)
Alfajok
Bos primigenius primigenius Bos primigenius namadicus Bos primigenius taurus Bos primigenius indicus
Szinonimák
Bos taurus

Keress rá a szarvasmarha, bika, tehén, borjú és ökör címszavakra a Wikiszótárban!

A szarvasmarha (Bos primigenius vagy Bos taurus) párosujjú patás állat, kérődző. Háziasított alakja a házi szarvasmarha vagy házimarha, amely a ma már kihalt őstuloktól (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus) származik. A házi szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók, az Ázsia nagy területén elterjedt úgynevezett "brahman" típusnak vagy zebunak vállpúpja van (Bos primigenius indicus), míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus) a megszokott. A házi szarvasmarhát korábban az őstuloktól eltérő külön fajnak tartották (Bos taurus).

Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Elnevezései 2 Fő típusai 3 Hasznosítás 4 Betegségek 5 Legfontosabb fajták 6 Vallás 7 Külső hivatkozások

Elnevezései [szerkesztés]

A hím állatot bikának, a heréltet fiatalon tinónak, később ökörnek, a nőstényt tehénnek, a még nem ellett nőstényt üszőnek, a nem ivarérett fiatal állatot borjúnak hívják.

Fő típusai [szerkesztés]

A szarvasmarha két ma élő alaptípusa a közönséges szarvasmarha és a zebu. A kettőt az őstulok két különböző változatából háziasították (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus), amelyek a legfrissebb kutatási eredmények alapján mintegy 250 000 éve váltak el egymástól. A zebu főleg Dél- és Kelet-Ázsiában terjedt el.
Küllem, illetve hasznosítás alapján is két típust különböztetünk meg. Az első a zömökebb, tömörebb hús- és igásmarha, a másik a könnyedebb, elegánsabb tejelő fajták típusa.

Hasznosítás [szerkesztés]

Ugyan a szarvasmarhát leginkább tej- és hústermelésre használják, a gépesítés előtt jelentős volt az aránya az igavonásban is, ezenkívül felhasználják a tülkét, valamint a bőrét is.
A Newcastle-i Egyetem munkatársai 516 tejtermelő megkérdezése nyomán kimutatták, hogy a tehén több tejet ad, ha a gazdája a nevén szólítja, mint ha csupán a csorda részeként kezelnék.^[1]

Betegségek [szerkesztés]

Megjelent Magyarországon is a Kéknyelv betegség
A szarvasmarha egyik legújabb és legismertebb betegsége a BSE (Bovine Spongiform Encephalopathia, vagyis szivacsos agyvelőelfajulás), hibásan kergemarha-kór. Valószínűsíthetően kapcsolatban áll a kiskérődzők surlókórjával (scrapie) és az embereknél előforduló Kreuzfeld-Jakob kórral. Prionok okozzák.
Egyéb fontos fertőző betegségek:

• tuberkulózis
• száj- és körömfájás (a páros ujjú patásoknál fordul elő)
• paratuberkulózis (a legfrissebb kutatások szerint a pasztőrözést is "túléli")

Legfontosabb fajták [szerkesztés]

Magyar fajták:

• Magyartarka szarvasmarha
• Magyar szürkemarha (jellegzetes, nagy szarvval, ezüstszürke, a szem, mar, lábtövek sötétek, a borjak vörösbarnák)

Szimentáli tehén és borja

Tejhasznú fajták:

• Holstein-fríz
• Jersey
• Ayrshire

Húsfajták:

• Limousine
• Charolais
• Aberdeen angus
• Hereford
• Blonde d'Aquitaine
• Fehér-kék belga

Kettős hasznosításúak:

• Szimentáli
• Pinzgaui
• Lapály marhák