A Munka törvénykönyve a munkabér védelme érdekében pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben van helye munkabérből való levonásnak.
Erre tehát csak jogszabály, végrehajtható határozat, vagy a dolgozó hozzájárulása alapján van lehetőség, más esetben nem - mutatott rá a Kovács Réti Szeghető Ügyvédi Iroda szakértője.
Ilyen jogszabályok lehetnek az adó- és tb. törvények (például az szja-előleg levonása a havi fizetésből), de ilyen jogszabály maga a Munka törvénykönyve is, hiszen ennek alapján levonható például a dolgozó részére nyújtott előlegből eredő követelés.
Végrehajtható határozat lehet például a bírósági vagy közigazgatási határozat, de ilyen lehet akár egy írásos munkáltatói fizetési felszólítás a dolgozó tartozása tekintetében, akár egy kártérítési határozat is.
Ez utóbbi azonban csak kollektív szerződés megléte esetén, az abban szabályozottak szerint bocsátható ki.
Természetesen, mindkét utóbbi irat esetén ügyelni kell arra, hogy azt megfelelően indokolják, és kitanítsák a dolgozót a jogorvoslat lehetőségéről.
Továbbá: ahhoz, hogy egy munkáltatói fizetési felszólítás, vagy kártérítési határozat végrehajthatóvá váljon, az is szükséges, hogy - amennyiben a dolgozó a fenti jogorvoslattal nem élt -, az illetékes bíróságtól kérjék a végrehajthatóságot annak záradékoltatásával.
Fontos azonban, hogy e két utóbbi irat végrehajtási záradékkal történő ellátása csak akkor lehetséges, ha a dolgozók fizetéséből történő közvetlen levonásra nincs lehetőség, illetve ez nem vezetett, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre.
A dolgozói hozzájárulás esetén fontos annak tisztázása, hogy ki felé tegye meg a dolgozó e hozzájárulást, milyen időben és milyen tartalommal.
A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy egy bankhitel esetén a hitelt nyújtó bank kér ilyen általános hozzájárulást a dolgozótól, amelynek alapján aztán a munkáltatótól követeli a levonást.
Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy az ilyen hozzájárulás munkajogi értelemben elégséges-e. Minden esetben vizsgálni szükséges a hozzájárulás pontos tartalmát.
Nemcsak arra kell azonban ügyelni, hogy megfelelő alapja legyen a munkabérből történő levonásnak, annak mértékét is szem előtt kell tartani, hiszen ennek hiányában nem lesz jogszerű a levonás.
A végrehajtási szabályok értelmében általában legfeljebb 33 százalékot lehet levonni a dolgozó fizetéséből - ezen a nettó fizetést, vagyis a levonásmentes munkabérrészt kell érteni.
Kivételes esetben azonban a levonás az 50 százalékot is elérheti (például: tartásdíj, jogalap nélkül felvett munkabér). Levonás alól minden esetben mentes az öregségi nyugdíj minimumának megfelelő összeg.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy a jövőre nézve adott, az előre pontosan meg nem határozott levonásokhoz történő hozzájárulást különösen, a bírói gyakorlat sok esetben nem fogadja el kötelező érvényűnek.
Azon alapelvből indul ki ugyanis, hogy a munkavállaló munkabérének védelmét biztosító jogairól előzetesen nem mondhat le, és nem köthet olyan megállapodást, amely e jogot az ő hátrányára csorbítja. Forrás: MTI/origo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése