Oldalak

2010. június 4., péntek

EU -ökogazdálkodás szabályai

Jogi szabályozás

Ebben a fejezetben a következőkről tájékozódhat:

Új jogszabályozás – rövid áttekintés

2009. január 1-jén új uniós szabályozás lépett életbe az ökológiai termékek termelésére, ellenőrzésére és címkézésre vonatkozóan. Az új rendelkezések egy része azonban csak 2010. július 1-jén fog életbe lépni.

2007 júniusában a mezőgazdasági miniszterek Európai Tanácsa egy új tanácsi rendeletről állapodott meg az ökológiai termelésre és az ökológiai termékek címkézésére vonatkozóan. Ezen új tanácsi rendelet világosan meghatározott célkitűzéseket, alapelveket és általános szabályokat tartalmaz az ökológiai termelésre vonatkozóan.

Ezen új jogi keret célja, hogy az ökológiai gazdálkodás folyamatos fejlődésének új irányt szabjon. A cél fenntartható termesztési rendszerek és magas minőségű termékek nagy választékának a megteremtése. E folyamat során a jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a környezetvédelemre, a biodiverzitásra és az állatvédelem magas szintű előírásaira.

Az ökológiai termelésnek tiszteletben kell tartania a természetes rendszereket és ciklusokat. A fenntartható termelést, amennyire csak lehetséges, biológiai és mechanikai termelési folyamatok segítségével, termőföldhöz kapcsolódó termelés által és géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) használata nélkül kell elérni.

Az ökológiai gazdálkodásban a belső forrásokat felhasználó zárt rendszereket részesítik előnyben a külső forrásokat bevonó nyitott rendszerekkel szemben. Ideális esetben a külső források kizárólag más gazdaságok ökológiai forrásaiból származó természetes vagy természetes módon előállított anyagok és lassan oldódó ásványi trágyák lehetnek. Kivételes esetekben, megfelelő alternatívák hiánya esetén, ugyanakkor vegyi szintetikus források használata is engedélyezett lehet. Ezek a Bizottság és a tagállamok alapos vizsgálatát követően a bizottsági rendelet mellékletének pozitív jegyzékeiben vannak engedélyezve és felsorolva.

Mivel az Európai Unió Észak-, Dél- és Kelet-Európára egyaránt kiterjed, a helyi éghajlati, kulturális és strukturális különbségeket előre meghatározott rugalmassági szabályokkal lehet kiegyensúlyozni.

Az élelmiszereket csak akkor szabad „bio”-ként megjelölni, ha a mezőgazdasági összetevőik legalább 95%-a ökológiai származású. A nem ökológiai élelmiszerek ökológiai összetevőit fel lehet sorolni ökológiaiként az összetevőlistában, feltéve, hogy az élelmiszert az ökológiai jogszabályok szerint állították elő. A jobb átláthatóság biztosítása érdekében fel kell tüntetni az ellenőrző szerv kódszámát.

A géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k), és a GMO-kból előállított termékek használata az ökológiai termelés során továbbra is tilos. A GMO-kat tartalmazó termékeket nem szabad ökológiaiként címkézni, kivéve, ha a GMO-kat tartalmazó összetevők véletlenül kerültek a termékbe, és az összetevők GMO-aránya kevesebb, mint 0,9%.

Az új jogszabály szerint a csomagolt ökológiai élelmiszerek gyártóinak 2010. július 1-jétől kell használniuk az EU ökológiai logóját. Harmadik országból származó ökológiai élelmiszerek esetén a logó használata választható. 2010. július 1-jétől az EU-s ökológiai logó használatakor meg kell jelölni a mezőgazdasági összetevők termelési helyét.

A harmadik országból származó ökológiai termékek a közös piacon történő forgalmazása csak akkor engedélyezett, ha ugyanazon vagy egyenértékű feltételek szerint állították elő és ellenőrizték őket. A behozatali rendszert az új jogszabállyal egészítették ki. Korábban harmadik országokból csak olyan ökológiai árukat szabadott behozni, amelyeket az EU elismert, vagy amelyek termelését a tagállamok ellenőrizték, és amelyek importengedélyt kaptak.

Az importengedélyezési eljárást a jövőben egy új importrendszer fogja felváltani. A harmadik országokban működő ellenőrző szerveket ezután az Európai Bizottság és a tagállamok közvetlenül fogják engedélyezni és ellenőrizni.

Ezen új eljárás lehetővé fogja tenni az EU Bizottsága számára az ökológiai termékek behozatalának felügyeletét és jobb ellenőrzését, valamint az ökológiai garanciák ellenőrzését. Ezenkívül az új jogszabályban meghatározták az akvakultúráról és tengeri algákról szóló uniós szabályozás elfogadásának alapjait.

Az EU ökológiai jogszabályozása bővebben

Az új tanácsi rendeleten kívül 2008-ban az ökológiai termelést, az ökológiai termékek behozatalát és forgalmazását, valamint címkézését szabályozó két új bizottsági rendeletet is elfogadtak.

Tanácsi rendelet

A 2007. június 28-i, ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 834/2007/EK tanácsi rendelet

E rendelet határozza meg a jogi keretét az EU-ban kínálható és árusítható ökológiai termékek valamennyi termelési, forgalmazási, ellenőrzési és címkézési szintjének. Világosan meghatározott célkitűzések és alapelvek által határozza meg az ökológiai termelés további fejlesztését. Az általános termelési, ellenőrzési és címkézési iránymutatásokat tanácsi rendelet határozta meg, ezért azokat csak a mezőgazdasági miniszterek Európai Tanácsa változtathatja meg. Az új jogszabály létrehozásával egyidejűleg a korábbi 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül került.

A tanácsi rendelet egy módosítása által az EU-s ökológiai logó kötelező használatával kapcsolatos új címkézési szabályozásokat 2010. július 1-jéig elhalasztották.

Alkalmazhatósági terület

A tanácsi rendelet a következő mezőgazdasági termékekre vonatkozik, ideértve az akvakultúrát és az élesztőt is:

  • Élő és feldolgozatlan termékek
  • Feldolgozott élelmiszerek
  • Állati takarmány
  • Vetőmagvak és szaporítóanyagok

A vadnövények és a tengeri algák gyűjtése is e rendelet hatálya alá tartozik.

Nem tartozik a rendelet hatálya alá:

  • A vadállatok vadászatából és halászatából származó termékek.

Bizottsági rendeletek

Eddig a következő bizottsági rendeleteket fogadták el:

A 889/2008/EK bizottsági rendelet a növénytermesztés és állattartás minden szintjét szabályozza, a földműveléstől kezdve az állattartáson át az ökológiai élelmiszerek feldolgozásáig és forgalmazásáig, valamint ezek ellenőrzéséig. Nagy technikai részletesség jellemzi, és nagy részben az eredeti ökológiai rendeletet egészíti ki, kivéve, ahol a tanácsi rendelet máshogy nem rendelkezett.

A bizottsági rendelethez számos melléklet tartozik. Ezekben a következők találhatók:

  • Az ökológiai gazdálkodás során megengedett termékek, pl. trágyák, talajjavítók és növényvédőszerek
  • Az elhelyezés és a mozgást lehetővé tevő területek (ideértve az ökológiai állattartomány legelőit) minimális méretére vonatkozó követelmények, állatfajtól és fejlettségi szinttől függően
  • Nem szerves állati takarmányok, takarmány-adalékanyagok és technológiai segédanyagok az ökológiai gazdálkodás során megengedett összetett takarmányok és keverékek előállítására
  • Az ökológiai élelmiszerek előállítása (ideértve az élesztő-előállítást) során megengedett nem ökológiai összetevők, adalékanyagok és technológiai segédanyagok.
  • A közösségi logóval szemben támasztott követelmények

E bizottsági rendelet mellékleteit és egyéb részeit a Bizottság a technológia, a tudomány és az ökológiai piac állandó fejlődésével összhangban kiegészítheti.

Az új szabályok végrehajtásának megkönnyítése érdekében, és a korábbi ökológiai rendelet néhány lejáró kivételének beépítése érdekében átmeneti intézkedéseket határoztak meg.

Az ökológiai gazdálkodóknak és feldolgozóknak az ökológiai gazdálkodásról és ökológiai termelésről szóló uniós jogszabályokon kívül a mezőgazdasági termelésre és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó általános szabályoknak is meg kell felelniük. Ez alapján a mezőgazdasági termékek termelésére, feldolgozására, marketingjére, címkézésére és ellenőrzésére vonatkozó általános szabályok az ökológiai élelmiszerekre is érvényesek.

Új behozatali szabályok

A harmadik országok a Bizottság általi, a tagállamokkal együttműködésben történő általános kétoldalú elismerését meg kell őrizni. Ezáltal a Bizottság a tagállamok támogatásával felügyeli az ökológiai termékek termelését és ellenőrzését, amelyeket összhangba kell hozni az ökológiai jogszabályok céljaival és alapelveivel, de nem kell pontosan egyezniük. Az elismert harmadik országok jegyzéke a behozatali rendelet III. számú mellékletében található.

Az új behozatali szabályok biztosítják, hogy olyan harmadik országokból is lehessen ökológiai termékeket behozni, amelyek még nem értek el kétoldalú elismerést.

A jövőben azok a termékek is szabadon beléphetnek a közös piacra, amelyeket pontosan ugyanolyan módon termeltek és ellenőriztek, mint az EU-ban. Azoknak az ellenőrző szerveknek, amelyek ilyen ellenőrzéseket szeretnének végrehajtani, az EU Bizottságánál kell jelentkezniük, és a Bizottság és a tagállamok ilyen irányú felhatalmazását kell megszerezniük. A felügyeletük közvetlenül a Bizottságra hárul, a tagállamokkal való együttműködésben.

Ugyanakkor, mivel a harmadik országok termelési körülményei általában nagyon különböznek az európaitól, sokszor nem lehet pontosan ugyanazokat a termelési és ellenőrzési szabályokat alkalmazni. Ezért lehetővé kell tenni olyan hasonló szabályok alkalmazását, amelyek alapvetően összhangban vannak az ökológiai jogszabályok célkitűzéseivel és alapelveivel.

Korábban ezt minden egyes termék esetén a tagállamoknak kellett ellenőrizniük, egy behozatali engedélyeztetési eljárás keretében. E bonyolult rendszert most egy egyszerűbb váltja fel. A jövőben az erre a célra felhatalmazott ellenőrző szervek helyben végezhetik el ezt az ellenőrzést. Ezen ellenőrző szerveket az EU Bizottságának és a tagállamoknak is közvetlenül fel kell hatalmazniuk, és a közvetlen felügyeletük alatt kell maradniuk. Olyan iránymutatásokat tettek közzé, amelyek elmagyarázzák, hogy az ellenőrző szervek hogyan jelentkezhetnek a felhatalmazásra, hogyan kell felügyelni őket, és hogy milyen más intézkedések szükségesek az ökológiai termékek behozatalára és ellenőrzésére vonatkozóan.

A jövőben új behozatali szabályok fogják megkönnyíteni az ökológiai termékek EU-ba történő behozatalát, miközben elősegítik a jobb ellenőrzést, és ezáltal megakadályozzák a megtévesztést és a csalást.

Történelmi áttekintés

1991-ben a mezőgazdasági miniszterek Európai Tanácsa elfogadta az ökológiai gazdálkodásról szóló 2092/91/EGK rendeletet, és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek vonatkozó címkézési szabályait. A rendelet bevezetése az EU közös agrárpolitikája reformjának részét képezte, és egy olyan folyamat kiteljesedését jelentette, amely által az ökológiai mezőgazdaság megkapta az akkori 15 EU-tagállam hivatalos elismerését.

Az ökológiai rendelet eleinte csak a növénytermékeket szabályozta. Az állati termékek előállítására vonatkozó további rendelkezéseket csak később vezették be. A szabályok kitértek általánosságban az állati takarmányra, a betegségmegelőzésre, az állatorvosi kezelésre, az állatvédelemre, az állattenyésztésre, valamint az állati trágya használatára.

A géntechnológiával módosított szervezetek és az ezekből készült termékek az ökológiai termelésben történő használatát kifejezetten tiltották. Ugyanakkor jóváhagyták az ökológiai termékek olyan harmadik országokból történő behozatalát, amelyek termelési feltételei és ellenőrzési rendszerei az unióssal egyenértékűnek ismerhetők el.

A folyamatos kiegészítési és módosítási folyamat eredményeképp a 2092/91/EGK rendeletben megfogalmazott rendelkezések nagyon összetettek és kiterjedtek lettek.

Az eredeti uniós ökológiai rendelet jelentősége abban rejlett, hogy az egész EU-ra vonatkozóan közös minimumszabványokat hozott létre. E folyamat során megerősödött a vásárlók az irányú bizalma, hogy ha más tagállamoktól vásárolnak ökológiai termékeket, azok megfelelnek az EU-s minimumkövetelményeknek. További saját, szigorúbb szabványok bevezetéséről a tagállamok és a magánszervezetek dönthettek.

Ökológiaivetőmag-adatbázisok

Az ökológiai gazdálkodás alapelve a mezőgazdasági üzemek által ökológiai úton előállított vetőmag használata. A tagállamok az ilyen vetőmagok beszerzésének megkönnyítésére online adatbázist tartanak fenn. A beszállítók felvehetik a listába a felvásárlásra kínált, ökológiai úton előállított vetőmagvakat és vetőburgonyákat.

További információért lásd az adatbázis(oka)t.

Az EU munkaciklusa

Az olyan döntéseket, amelyek például az ökológiai gazdálkodásról szóló új szabályozásokra vonatkoznak, különböző európai intézmények részvételével hozzák meg.

Az új uniós jogszabályokat, mint például a 834/2007/EK-t, a Bizottság javasolta (a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságon keresztül), a mezőgazdasági miniszterek Európai Tanácsa léptette hatályba, végül pedig konzultációt követően a Parlament fogadta el. Csak ekkor vált jogilag érvényessé. További információt erről a folyamatról online talál.

A 889/2008/EK bizottsági rendeletet a Bizottság javasolta, és a tagállamoknak pedig a szabályozó bizottságban, az ökológiai gazdálkodás állandó bizottságában kellett támogatnia. E folyamat során a tagállamok állandó bizottságban lévő képviselőinek minősített többséggel kell megállapodniuk az ajánlásban.

Az ökológiai gazdálkodás állandó bizottsága

Az ökológiai gazdálkodás állandó bizottsága a tagállamok képviselőiből áll. Az elnöke a Bizottság egy képviselője.

Ezt a bizottságot azért hozták létre, hogy biztosítsa az ökológiai ágazatért felelős hatóságokkal való közeli együttműködést, és az uniós ökológiai jogszabályok egységes alkalmazását.

A bizottság legutóbbi találkozóinak jegyzőkönyvét online megtalálhatják.

Egyéb szervek

Az Európai Bizottság két másik olyan szervvel is dolgozik, amelyek az ökológiai mezőgazdaság területén hozott döntéshozatalát támogatják:

  • A „Ökológiai gazdálkodás” tanácsadó bizottság
  • Az ökológiai gazdálkodást népszerűsítő szakértői csoport

E tanácsadó bizottság olyan különböző technikai és gazdasági érdekcsoportok képviselőit egyesíti, mint például az IFOAM, BEUC, COPA/COCEGA, COFALEC és egyéb szervezetek. Ez az ökológiai jogszabályozás további fejlődésének elősegítése érdekében megkönnyíti az ökológiai termelésre vonatkozó, különböző témakörökben született tapasztalatok és vélemények cseréjét.

Az ökológiai gazdálkodás népszerűsítéséért felelős szakértői csoport tanácsadással látja el a Bizottságot az ökológiai mezőgazdaság tájékoztató és népszerűsítő kampányainak kérdéseiben, amelyeket az ökológiai élelmiszerekre és ökológiai gazdálkodásra vonatkozó európai cselekvési terv részeként hajtanak végre.

A Bizottság minden esetben konzultálhat a tanácsadó bizottsággal és a szakértői csoporttal; ugyanakkor a Bizottság elnökei benyújthatják javaslataikat, és kérhetik a tanácsadó bizottsággal vagy a szakértő csoporttal való konzultációt a szakértői területükön.

A tanácsadó bizottság vagy a szakértői csoport döntései a Bizottságra nézve nem kötelező erejűek, de nagyon komolyan veszik őket, és a döntésekkel kapcsolatos valamennyi tevékenységről beszámolnak a tagoknak.

E két szerv további fontos hozzájárulásai:

  • Közeli együttműködést hoznak létre a nemzetközi szervezetek, a tagállamok szervezeti és a Bizottság között.
  • Megfigyelik a politikában történő fejlődéseket.
  • Támogatják az információ, a tapasztalat és a bevált módszerek cseréjét.

Organic Farming Information System (OFIS – Ökológiai gazdálkodási tájékoztatási rendszer)

A tagállamok és az Európai Bizottság ezt a tájékoztatási rendszert az ökológiai termékekre vonatkozó mezőgazdasági adatok cseréjére és a nyilvánosság friss információkkal való ellátására használja.

Az OFIS adatbázis tartalmazza:

  • a tagországok jóváhagyását a harmadik országokból behozott termékek értékesítésére vonatkozóan;
  • az ökológiai úton elegendő mennyiségben nem előállítható hagyományos mezőgazdasági eredetű összetevők átmeneti használatára vonatkozó engedélyeket;
  • az ellenőrző szervek és ellenőrző hatóságok jegyzékét.

Az OFIS hivatalos weboldala itt érhető el.

Logó

Minden az EU-s ökológiai logóval ellátott terméket az EU ökológiai gazdálkodásról szóló rendelete szerint állítottak elő. Ezáltal növelik a fogyasztók bizalmát ételeik és italaik eredetére és minőségére vonatkozóan.

Jelenleg az ökológiai termelők számára választható, hogy a termékeiket ellátják-e az EU-s ökológiai logóval, vagy sem. 2010. július 1-jétől viszont kötelező lesz a logó használata. A EU-s ökológiai logó előnye az lesz, hogy a tagállamok fogyasztói az eredetüktől függetlenül, könnyebben felismerhetik az ökológiai termékeket.

Nincsenek megjegyzések: