Ősi magyar település a Bódva folyótól K-re, az Esztramos-hegy DNY.-i lábánál. A mindössze 200 lakosú kisközséget egy 18.századi oklevél már Rako néven faluként említi. Az Árpád-házi királyok alatt a Tornai család uralta. Később, mint a többi környező falu, a Szapolyaiaké lett, majd 1351-ben Ferdinánd birtokolta, aki eladta a települést. 1680-ban Thököly Imre táborozott határában kurucaival. A hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett. A 18.század közepén szlovákokat telepítettek a teljesen elhagyott községbe, akik az évek folyamán elmagyarosodtak.
A falu mellett magasodó Ostromos (Esztramos)-hegyen a múlt század végén barna vasércet, pontosabban vastartalmú mészkövet fedeztek fel. Ezt állítólag már a rómaiak is használták. A múlt században szekerekkel szállították az ércet Dernőre (Drnava) és a környező vasolvasztókba. A legutóbbi időkig a borsodi kohászat is alkalmazta, salakképző anyagként. A bányászat során barlangokra, barlangjáratokra is bukkantak, de ezek egy része a kitermelés során elpusztult. Említésre méltó a község 18.században emelt copfstílusú római katolikus temploma.
A falu feletti Esztramos-hegyen több növényritkaságot is láthatunk. Ilyenek a Lumnitzer-szegfű, a felvidéki kökörcsin és a sziklai boróka. Az egykori Keglevich-park fái között, a malomárok partján ritka faóriások díszlenek. A településen áthalad az Országos Kék Túraútvonal, egyben bélyegzőhely. Az Eszramos-hegy oldalában található hazánk talán legszebb, az idegenforgalom számára is megnyitott barlangja a Rákóczi-barlang.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése