Mézgyűjtést már egy nagyon régi spanyolországi barlangrajzon is láthatunk, amely azt örökíti meg ahogyan egy nő méhekkel körös-körül lépes mézet szed egy üregből.
A méz közel a kőkorszak óta nem csak egyszerű élelmiszerként (édesítőszerként) funkciónál, hanem kultikus jelentőséggel is bírt. Varázslásoknál és temetéseknél, illetve egyéb ünnepségeken is felhasználták fertőtlenítő- és tartósítószerként, illetve gyógyszeralapanyagként egyaránt. ( az asszírok egyik ékírásos tábláján például mézes "gyógyszerek" receptjeit találták meg)
Tudjuk, hogy a vikingek roborálószerként mézet vittek magukkal a hajóútjaikra, a rómaiak pedig csata előtt mézzel erősítették testüket. Továbbá a halak és gyümölcsök tartósítására is felhasználták, és az egyik kedvenc csemegéjük a mézbe mártott birsalma volt, amelyet "mézalmának" neveztek.
Az ókori görögök sokat foglalkoztak a méhészettel, méhekkel, és tapasztalásaikat írásos emlékekben örökítették meg. Egyik gyakran használt erősítő ételüket, amelyet "kükeon" néven említenek, árpalisztből, reszelt sajtból és mézből készítették.
Egyiptomban a piramisokban mézes süteményt, illetve mézet találtak, és nagyobb számban kerültek elő méhviasz-szobrocskák is. Különböző írások szólnak arról, hogy mézkenyeret, mézsört és mézbort is előállítottak az aranyló nedű felhasználásával. Ami talán mindenki számára ismert, hogy az egyiptomi papok és orvosok propoliszt, viaszt és mézet (méhészeti termékeket) is felhasználtak a bebalzsamozáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése