Csakis azok a gazdaságok és társadalmak tudnak tartósan innovatívak lenni, amelyeknél egy időben adott a tárgyi (technológiai), a szellemi (humán), és a társas (politikai) innováció készsége, képessége és feltételrendszere - hangzott el egyebek között azon a nemzetközi konferencián, amelyet pénteken tartott a Magyarországi Outsourcing Szövetség az MTA Szociológiai Kutatóintézetével és a Bruxinfo Európai Elemző Irodával közösen Budapesten. A konferencia alapvető célja annak felmérése volt, vajon a gazdasági válság körülményei között milyen helyi, és átfogóbb innovációs megoldások merülhetnek fel, közülük mi bizonyult eddig sikeresnek, és általában is milyen jellemző tendenciák mutathatóak ki a vállalati szintű innováció mai megjelenési formáiban.
Az elhangzottak visszatérő tanulsága volt, hogy az innováció képessége csak kis részben függ az optimális technológiai háttértől - mint amilyen például az információs technológia szükséges szintű szavatolása -, mellette legalább ilyen mértékben fontos a szükséges arányú és mélységű szaktudás jelenléte, a mindezekben rejlő potenciál felszínre segítése "innováció-barát" szabályozó környezettel, valamint a folyamatokat optimalizáló "innovatív" (cégen belüli) szervezeti megoldások terjedése. További tényezőként utalt számos előadó - így mindenekelőtt konkrét példákkal Kazár Péter, a Magyar Posta vezérigazgatója -, a munkakultúra fontosságára is. (Kazár szavaiból kitűnt, hogy a Posta esetében sok technológiai-szervezeti jellegű innovatív megoldás érvényesülését ma még nem kis részt a munkakultúrában való relatív elmaradás is akadályozza.)
A szervezeti innováció kapcsán Chikán Attila, a Corvinus egyetem professzora záróelődásában kifejezetten úgy vélte, hogy miközben a többi, hagyományos tényező szerepe változatlanul fontos maradt, a szervezeti innováció jelentősége az utóbbi években hatványozottan növekedett. "A verseny ma már vállalati hálózatok között zajlik, miközben a hálózatokon belül is fennmarad a piaci rivalizálás" - mutatott rá, ilyen szempontból is hangsúlyozva a horizontális klaszterek és a vertikális ellátási láncok innovációt segítő, (vagy helytelen szervezettség esetén rontó) jelentőségét. Lényegében a szervezeti innovációban rejlő lehetőségekre hívta fel a figyelmet Tuomo Alasoini finn professzor (a munkahelyi innováció lehetőségeit vizsgáló TYKES intézet kutatási igazgatója) is. Utalt arra, hogy mind több cég életében a folyamatok tényleges menedzsmentjében a különböző fázisok, szakterületek mentén kialakult team-ek szerepe radikálisan felértékelődött, olyannyira, hogy a vállalatvezetés a hagyományos - fölülről történő - feladatkiosztás helyett mind jobban e teamek működési feltételeire, tevékenységük keretbe foglalására összpontosít. „Eddigi kutatásaink egyértelműen kimutatták, hogy a vállalati struktúrán belül működő teamek ma az innováció motorjai. A továbbiakban szeretnénk pontosabban feltérképezni, hogy milyen az optimális interakció az egyes teamek között, illetve hogy milyen szervezeti és irányítási modellek mellett bontható ki még jobban az egyes csoportokban rejlő innovációs tartalék” – közölte a finn szakember.
A BruxInfo Európai Elemző Iroda több tucat - zömében tavalyi, európai bizottsági és OECD-adatokon alapuló - összehasonlító térképen mutatta be az EU-tagországok felkészültségét az innovációs képességet meghatározó fontosabb területeken. Az egyes részterületek - "benchmarkok" - képe, miként ezek aggregált összesítése is azt mutatta, hogy azon országok állnak elől innovációs tekintetben (skandináv államok, Németország, Hollandia, részben Nagy-Britannia és Írország, egyes vonatkozásokban Franciaország és Belgium), amelyeknél létezik bizonyos "innovációs vertikum". Azaz, a megfelelő számú diplomástól (arányuk 40 százalék fölött van a skandináv országokban, Finnországban 47 százalék, de 40,7 százalék például Írországban is, az EU-átlag 29 százalék - Magyarországon 20), a természettudományi és műszaki végzettségűek nagyobb arányán át (16-18 százalék az imént említett EU-országokban, kiegészülve Hollandiával, valamint a 20 százalékos rátát is meghaladó Franciaországgal - a vonatkozó magyar adat 6,4 százalék), a kutatás-fejlesztést célzó ráfordítások kellő mennyiségéig (a GDP 3 százaléka fölött áll Finnországban, Svédországban, 2,5 százalékot meghaladó Németországban, Ausztriában, Dániában, 1,85 százalék EU-átlagban - 0,97 százalék Magyarországon). Az említett vertikum további fontos eleme a szabadalmak 1 millió főre számított hányada (a visszatérően említet országok többségben 180-270 között - Magyarországon 7,8).
A szellemi felkészültség mellett továbbra is megkerülhetetlen feltételnek számító technológiai háttér is hasonló képet mutat: az internetes elterjedtség, a szélessávú internetes kapcsolat üzleti használata az említett "innovatív" EU-országokban közelít a 100 százalékhoz (84-92 százalék között mozog), míg Magyarországon 48-72 százalék közöttiek a mutatók. Így már alig meglepő, hogy míg az Európai Bizottság vonatkozó felmérésében "innovatívnak" minősített kkv-k aránya az összes kis- és közepes méretű vállalkozáson belül az idézett EU-tagok többségénél 40 százalék fölött van, (az EU-átlag 30 százalék), addig Magyarországon ez csak 13,8 százalék - derült ki a prezentációból.
Az elemzés végső következtetése: ha az innovációt elősegítő tényezők kritikus tömegben, egy időben vannak jelen, továbbá, ha érvényesülésüket nem rontják más, társadalmi-gazdasági tényezők - mint a munkavállalók és eltartottak romló aránya, vagy mint az "ír csodát" napok alatt ellehetetlenítő hibás gazdaságpolitika -, akkor ott az innovatív tényezők egymást segítve generálnak egyre újabb területeken innovatív megoldásokat. Ahol az említett tényezők nem érnek el ilyen kritikus tömeget, ott egyes cégek lokálisan lehetnek innovatívak, de a gazdaság egésze nem, mert az előrevivő tényezőkben rejlő potenciálokat kioltják a másutt elmaradó adottságok.
Az elemzés szerint jelenleg ez utóbbi jellemzi a magyarországi helyzetet is. A szerzők ugyanakkor kitörési esélyt láttak abban, hogy Magyarország és a magyar gazdaság integrálódása az EU egységes piacába az uniós átlagot meghaladó mérékű. (Az Európai Bizottság egységes piaci jogharmonizációs jelentéseiből minden esetben az derül ki, hogy Magyarország a közösségi joganyag átvétele és honosítása tekintetében az átlagot meghaladó felső harmadban helyezkedik el.) "Miként a globaliziáció és a világgazdasági verseny az innováció felé szorítja az Európai Uniót, hasonlóképpen valószínűsíthető, hogy az EU egységes piaca az innovációs tendenciák és intézkedések átvételére szoríthatja, vagy ösztönözheti fokozatosan Magyarországot" - fogalmaz az európai innovációs helyzetképet felvázoló elemzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése