A cégek egy része nem veszi komolyan azt a kezükben lévő taktikai fegyvert, amit a szerződés megírása jelent.
Sok esetben a szükséges rosszként kezelik, sőt, ha lehet, áttolják a másik félre, mondván, egy gonddal kevesebb. Pedig az üzletben nagyon komoly fegyvertény lehet, ha valaki a saját szemszögéből fogalmazhat meg egy szerződést.
Egy kedves ügyvéd ismerősöm egyszer találóan úgy fogalmazott, a felek a szerződést mindig a legrosszabb esetre kötik. És valóban: általában akkor kerül elő, amikor már nem közös megelégedésről van szó, hanem arról, ki hogyan menekülhet az adott helyzetből – akár a másik kárára is.
Az pedig – általánosságban legalábbis - nem igaz, hogy a szerződés mindkét fél érdekeit védi! Az egyik fél érdekeit mindig egy kicsit jobban védi: azét, akit ügyesebben használta ezt a taktikai fegyvert. Ezért lep meg, mikor olyan – egyébként komolynak látszó - szerződéstervet kapok, ami több ponton is jól érzékelhetően az én érdekeimet védi és nem a szerződés írójáét. Vagy olyan komolytalan – az elvileg aláírásra szánt - tervezet, hogy gyakorlatilag azzal egészítem ki, amivel akarom.
Egy szerződéskötés jó esetben olyan alkudozási folyamat, mint az arab piacon a vásárlás. És ne féljünk változtatási igénnyel visszadobni akár egy nagy cég méregdrága nemzetközi jogászai által fogalmazott tervezetet sem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése