Oldalak

2009. december 16., szerda

A karácsony története

A XVIII. században a karácsony ünnepének még nem volt akkora jelentősége, mint a húsvétnak. A karácsony a millenniumi időkben kezdett szokássá válni. Ma a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus a Megváltó születésének napja: a szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe. A magyar karácsony szó szláv eredetű, a téli napfordulóra utal. Kevesen tudják, honnan ered az elnevezés. Legvalószínűbb, hogy a korciti - fordul szó származéka, és a téli napforduló örömére, az azt megelőző várakozásra utal. Ilyenkor ettek, mulattak, meggyújtották az ünnepi fahasábot, elfogyasztották az ünnepi süteményt, fenyőfát állítottak, zöld növényekkel diszitették a házakat, jókívánságokat és ajándékokat váltottak. A tűz és a fény a meleg és hosszú élet jelképei, ezért mindig fontos szerepük volt a téli ünnepeken. A középkor óta társítják a karácsonnyal az örökzöld növényeket, mint a túlélés szimbólmait. Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, ami az évről évre megújuló természet mágikus jelképe. Állítása általános volt hazánkban, de a múlt században feltűnő karácsonyfa teljesen kiszorította. A karácsonyt hagyományosan a család és a gyermekek ünnepének is tekintik, akik a kis Jézus vagy Szent Miklós, a Mikulás nevében kapnak ajándékot.

Nincsenek megjegyzések: