A gulyás talán a legalapvetőbb, legismertebb, legegyértelműbben magyaros étel. Neve, némi írásbeli módosulással (gulasch, gulash) átvándorolt a legkülönfélébb idegen nyelvekbe is. Természetesen számos elkészítési módja ismeretes, hiszen a gulyást az egész Kárpát-medencében évszázadok óta fogyasztják, és az ország különböző vidékein kisebb-nagyobb különbségek mutatkoznak az elkészítés szokásos módjában. Régebben egyértelmű lehetett, hogy a gulyás szabad tűzön készül, mára elvárosiasodott világunkban ez már kuriózum-számba megy, olyannyira, hogy az így készült gulyást bográcsgulyásként szerepeltetik az étlapokon, receptkönyvekben. Sokszor vita tárgya, hogy a gulyás az ételek mely osztályába soroltassék. Ezen cikk nyitószavaként először magam is gulyáslevest írtam, míg fel nem ötlött bennem, hogy a gulyás sok bizony sok esetben nem a levesek, hanem a főételek közt szerepel az étlapokon, és jogosan, hiszen legtöbbször sűrű, laktató ételt kapunk a pincértől, illetve vendéglátónktól ilyen néven. A lényeg azonban mindenhol változatlan: a lében bőségesen található hús és krumpli, a jellegzetes gulyás-ízt és színt pedig a paprika, a bőséges mennyiségű paprika adja meg. Azon sincs sok vita, hogy kísérőként friss, fehér kenyeret érdemes fogyasztani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése