EU gazdálkodás

Miből és hogyan gazdálkodik az EU? 

Az Unió gondoskodik a céljai eléréséhez és politikái folytatásához szükséges eszközökről, kiadásainak finanszírozására „saját forrásokkal” rendelkezik. Ezek jogszerűen az Unió forrásai. Ezeket a pénzeket az EU megbízásából a tagállamok szedik be és továbbítják az EU költségvetésébe. Az Unió többéves pénzügyi keretet határoz meg, mely legkevesebb ötéves időtartamra szól. Ennek célja annak biztosítása, hogy az Unió kiadásai rendezett módon, saját forrásai határain belül alakuljanak. Az éves költségvetésnek természetesen igazodnia kell ehhez a pénzügyi kerethez. A pénzügyi év január 1-jétől december 31-éig tart. Az EU-költségvetés bevételeit tehát a saját források rendszere biztosítja. Ez a tradicionális saját forrásokból, az áfa-alapú saját forrásokból és a GNI alapú forrásból áll. Ezeken kívül egyéb bevételi forrást is megkülönböztetünk. 1. Tradicionális saját források (TOR), amelyek a közös vámunió és a közös agrárpolitika működéséből származnak. Ezek egyrészt a kívülálló, harmadik országokból származó import utáni vámokat, másrészt a mezőgazdasági vámokat és a cukorilletéket tartalmazzák. A TOR tehát tisztán uniós bevétel, és közvetlenül következik az EU-szabályokból, ugyanakkor a tagállam szedi azt be. Ezért a beszedett összeg bizonyos százalékát visszatarthatja, a beszedés költségeinek finanszírozására (ennek mértéke 2002-től kezdődően 25 százalék, korábban 10 százalék volt). 2. Hozzáadottérték-adó (áfa)-alapú saját forrás: ez minden tagállamra azonosan vonatkozó egységes kulcs alkalmazásával történik, amelyet az uniós szabályozásnak megfelelően kiszámított, harmonizált tagországi hozzáadottérték-adó-alapra kell vetíteni. A hozzáadott értékű adóalapnak 2007-től 0,3 százalékát kell befizetni (2001-ig ez 1 százalék volt, míg 2002 és 2003 között 0,75, 2004 és 2007 között 0,5 százalék). 2007-2013 között a nagy nettó befizető országok esetében alacsonyabb mértékű a befizetés: Ausztria 0,225, Németország: 0,15, Hollandia és Svédország esetében: 0,10 százalék. Az áfa-alap nem haladhatja meg a tagállam bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 50 százalékát. 3. A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapú forrás célja, hogy mindenképp fedezni lehessen az EU-költségvetés kiadásait, még akkor is, ha a többi forrás nem elegendő azok finanszírozására. Ezt a forrást az összes tagállam nemzeti jövedelmének összegére vonatkoztatott egységes kulcs alkalmazásával számolják ki. A kulcs meghatározása mindig az éves költségvetési eljárás alatt történik, a szükségleteknek megfelelően (2005-ben pl.: 0,76% volt). 4. Egyéb (például ide tartoznak a bírságokból származó bevételek). Az EU pénzeszközeit a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban kell felhasználni. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy a pénz kezelői minden erőfeszítést megtesznek, hogy az elköltött pénzért a lehető legmagasabb értéket szerezzék meg. Ehhez valamennyi szabályt és előírást szigorúan be kell tartani, továbbá mindennek igazolása érdekében rendszeres értékeléseket kell végezni. Az EU-költségvetés bevételeit és kiadásait a következők korlátozzák: * a Szerződések: Az Unió költségvetésének nem lehet hiánya, ami azt jelenti, hogy a bevételeknek fedezniük kell az összes költséget; * a kiadások felső határa, amelyet a tagállamok kormányai és parlamentjei állapítanak meg közösen. A „saját források felső határaként” ismert és az EU költségvetéséből kifizetésekre fordítható határérték jelenleg az Unió bruttó nemzeti jövedelemének (GNI) 1,24%-a. Ez átlagban EU-polgáronként megközelítőleg 293 eurónak felel meg; * a pénzügyi keret, amelyet az Európai Parlament, a Miniszterek Tanácsa és az Európai Bizottság állapít meg közösen, és amely adott időszakban költségkategóriánként szabályozza az EU költségvetésének alakulását.