"Tudjuk, hogy néhány tagállam kritikával illeti a megbeszéléseket, másfelől a Bizottság, az, amely tárgyalásokat folytat." Ezt Karel De Gucht kereskedelmi főbiztos mondta még szeptember közepén, mikor Brazíliába utazott a Déli Közös Piac (Mercosur) és az EU között kötendő megállapodás kapcsán. Az Európai Parlament múlt pénteken elfogadott támogató határozata alapján úgy tűnhet, az akkor még hangos tiltakozók mára visszavonultak.
750 millió ember, 100 milliárd eurós forgalom – ez az a jövő, amely az EU és a Mercosur szemei előtt lebeg már 1999 óta. Más kérdés, hogy a szabadkereskedelmi tárgyalásokat idén májusban indították újra hat év kényszerpihenő után, miután azok a politikai akarat hiánya miatt 2004-ben megszakadtak.
A kezdetekkor mindkét fél nagy reményeket dédelgetett. Az EU kézműipari termékei számára keresett felvevő piacot, a Mercosur államai (Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay) mezőgazdasági árucikkeiket akarták exportálni. Az Uniónak sürgető volt a kapcsolatok mélyítése, mert az USA mind nagyobb erőfeszítéseket tett egy pánamerikai szabadkereskedelmi terület (FTAA) létrehozása felé. Az alig öt éve létező dél-amerikai formációnak pedig szüksége volt az öreg kontinens integrációs tapasztalataira, és arra, hogy a szomszédos országok szemében valódi alternatíva lehessen az Egyesült Államokkal szemben.
A tárgyalások két fő pont mentén fagytak be. Európai részről a Mercosur telekommunikációs szektorának túlzott zártságát kifogásolták, míg fordítva azt nehezményezték, hogy az EU nem volt hajlandó elfogadható mértékben csökkenteni az agrártermékekre vonatkozó vámszinteket és termelési támogatásokat.
Ez utóbbi kérdés a Buenos Airesben újraindított megbeszélések során is probléma maradt. „Az EU sem nem beszélhet tagállamai nevében, sem nem foghatja be a szájukat” – mondta de Gucht, miután arról faggatták, mit szól a Franciaország által vezetett tagállamok tiltakozásához.
A „zsémbes hetes”-nek is hívott csoport úgy véli, amennyiben a tárgyalások a jelenlegi helyzet szerint zárulnak, a Mercosurból érkező marhahús import 70%-kal, a szárnyas behozatal 25%-kal emelkedne. Szerintük nem készült megfelelő hatástanulmány arról, mi lesz az agrárszektorral, ha versenyre kell kelnie az alacsonyabb költségű és minőségű dél-amerikai termékekkel.
A félelmeket az Európai Mezőgazdasági Szakmai Szervezetek Bizottsága (COPA) is osztja. Május 17-ei közleményükben kifejtik: az EU állattenyésztői „már jelenleg is térdre vannak kényszerítve”, „ a jövedelmi szintek a 2000-es évek szinte alá estek vissza sok tagállamban”.
Úgy vélik, a tárgyalások „nagyon negatív jelzést küldtek az EU küzdő tenyésztői szektorának. A döntés veszélyezteti az EU magas minőségi és biztonsági standardjait.”
Diane Dodds európai parlamenti képviselő egy júliusi vitán a kérdéssel kapcsolatban felvetette: „nem tisztességtelen dolog, hogy a gazdálkodóinknak olyan országokkal kell versenyezniük, amelyek termelőinek nem kell ugyanolyan minőségi, biztonsági és nyomon követhetőségi referenciaértékeket teljesíteniük (…)?”
Magyarország - melynek fontos mezőgazdasági szektora van és így tagja a „zsémbes hetes”-nek - szintén negatív véleménnyel van a Mercosurral folytatott megbeszélésekről. Tabajdi Csaba europarlamenti képviselő szerint "ha a termelőinket ilyen mértékben kiszolgáltatjuk a dél-amerikai behozatalnak, akkor (...) súlyos foglalkoztatáspolitikai következményekre kell számítanunk". Hozzátette, nem lehet egyszerre engedményeket tenni a Mercosurnak és további kötelezettséget vállalni a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vámliberalizációs igényeinek teljesítésére.
Ismerkedjen meg a MERCOSUR-ral!
Hasonlóan fogalmazott Gráf József korábbi mezőgazdasági miniszter is az agrárminiszterek májusi ülése után: „nem célszerű, hogy a WTO keretében már régebben folyó tárgyalásokat megelőzve szülessen eredmény az EU-Mercosur-egyeztetésen”, s „a nemzetközi tárgyalásokon nem lehet feláldozni a mezőgazdaságot az ipari és kereskedelmi terjeszkedés érdekében”.
Ha az aggodalmak reálisak is, a mezőgazdaság az EU GDP-jének csak két százalékát teszi ki. A többit az a szolgáltatói és ipari szektor, amely egy bilaterális egyezménynek a legnagyobb nyertese lehet. Az EU a Mercosur fő kereskedelmi partnere több mint 20 százalékos részesedéssel, és fő befektetője 167 milliárd euróval (ami körülbelül 45 ezer milliárd forint).
Latin-Amerika azért is vonzó piac, mert hamar kilábalt a válságból, köszönhetően a régióban lévő egyre nagyobb kínai befolyásnak. „Ha nem sikerül megegyezni [a Mercosurral], Kína átveszi az EU helyét, és tíz éven belül [Latin-Amerika] második fő exportpiaca lesz az USA után” – nyilatkozta októberben Arnaldo Abruzzini, a tagállamok kereskedelmi és iparkamaráit tömörítő Eurochambers főtitkára. A recesszióból nehezen feltámadó európai cégek számára ez még nehezebb helyzetet eredményezne.
Érthető módon érzékenyen érintette az éppen bimbózó párbeszédet, hogy Argentína vonakodott megnyitni kézműipari termékeinek piacát, és még májusban is mindent elkövetett, hogy az európai termékek importját korlátozza.
Noha erre vonatkozó törvény nem létezett az országban, az EU-nak tudomása volt egy ilyen célú belső közlésről, amely az argentin belkereskedelmi főtitkártól, Guillermo Morenotól származott. Joao Aguiar Machado, az EU külkapcsolatok helyettes igazgatója júniusban közölte az argentin sajtóban, hogy „az ilyen típusú eszközök nemcsak hatással vannak a kereskedelemre”, de „ez a kérdés beszennyezheti a megbeszélések szellemét és atmoszféráját” is.
Mára a súrlódások megoldódni látszanak. De Gucht szeptemberben azt mondta, „Brüsszel felülemelkedett az általa megfogalmazott kritikákon” miután az argentin kormány visszalépett és az akadályok megszűntek. Továbbá bízik benne, hogy meg tudják kötni az egyezményt „belátható időn belül, ideális esetben még a következő nyári szünet előtt”.
A belga származású biztos optimizmusát jogosan fűti, hogy az Unió Közép-Amerikával májusban, Koreával e hónapban írt alá szabadkereskedelmi megállapodást. Ugyancsak bizakodásra ad okot a múlt pénteki europarlamenti határozat, melyben a képviselők kifejezik: támogatják a latin-amerikai tárgyalások kiterjesztését, ha az együtt jár a fentebb már megfogalmazott aggályok tisztázásával.
Azután, hogy a júliusi vitában még sokan osztották Glattfelder Béla véleményét, miszerint a Bizottság 1999-es tárgyalási felhatalmazása mára elavult és azokat a „11 évvel ezelőtti mandátumok alapján nem lehet folytatni”, ez erőteljes fordulatnak mondható. Az éles törésvonalak megszűnéséről azonban még korai lenne beszélni. (f:Kitekintő.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése