Oldalak

2010. január 8., péntek

A beszámításról...

Beszámításról a legtöbbször akkor beszélhetünk, ha nem csupán a kötelezett, vagyis az adós tartozik a jogosultnak, hanem a jogosultnak is áll fenn tartozása a kötelezettel szemben. Ilyen esetben a kötelezett tartozásába a jogosultnak vele szemben fennálló tartozását, vagyis a jogosult felé fennálló követelését beszámíthatja, és a beszámított követelés erejéig a követelések kölcsönösen megszűnnek.
Ezt a megfogalmazást nem túl könnyű értelmezni, így megvilágítjuk egy példával is.
Péter tartozik Bélának 1.000 Ft-tal, de Béla is tartozik egy másik szerződés alapján Péternek 400 Ft-tal. Ebben az esetben Péter beszámíthatja a 400 Ft-os követelését, így már csak 600 Ft-tal tartozik Bélának, vagyis Péter a fennálló követelése beszámításával 600 Ft-ra csökkentheti tartozását.
A beszámítás, a kötelezett félnek egy olyan jognyilatkozata, amellyel bejelenti a jogosultnak, - akinek tartozik - hogy a maga kötelezettségét nem teljesíti, viszont a másik félnek a vele szemben fennálló azonos értékű tartozását sem követeli.
A nyilatkozatot mind peren kívül, mind peres eljárás során meg lehet tenni. Nem szükséges, hogy a jogosult is beleegyezzen. Ugyanakkor a nyilatkozatot a másik félhez igazoltan el kell juttatni.
Amennyiben a kötelezettnek a tartozása kisebb összegű a másik féllel szemben, akkor a különbözet megmarad, amit továbbra is teljesítenie kell. Mint a fenti példában is látszik, Péternek továbbra is maradt 600 Ft összegű tartozása.
A beszámításnak több előfeltétele is van. Az egyik, hogy a kötelezett beszámítandó követelése a jogosulttal szemben álljon fenn, az lejárt és a kötelezett tartozásával egynemű legyen, azaz egymással összehasonlíthatónak kell lenniük a követeléseknek. Vagyis ha Péter almával tartozik Bélának, Béla pedig kenyérrel Péternek, akkor nem beszélhetünk beszámításról. Nyilvánvaló, hogy csak azonos felek között fennálló követelések számíthatók be egymással szemben. Ez alól kivétel a kezes és ez engedményes esete. A kezes és az engedményes az ellene érvényesített követelésbe beszámíthatja mind a saját maga, mind a kötelezett jogosulttal szemben fennálló követelését.
A beszámítás tipikus esete, amikor pénzköveteléseket számítanak be egymással szemben, ahol az egyneműség követelményének a követelések mindig megfelelnek. Ugyancsak előfeltétel, hogy a beszámítandó követelés lejárt legyen. Jövőben esedékessé váló követelést akkor sem lehet beszámítani, ha az esedékessé válás teljes bizonyossággal be fog következni. A beszámítást a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal lehet érvényesíteni. A beszámítás erejéig a követelések megszűnnek, tehát a beszámítás után a követelés többet nem áll fenn.
Vannak azonban olyan esetek is, ahol nincs helye beszámításnak. Nincs helye például beszámításnak olyan követeléssel szemben, amelyet megállapodás szerint meghatározott célra kell fordítani, továbbá - a túlfizetés esetét kivéve - tartási, életjáradéki és baleseti járadékköveteléssel, valamint a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló követeléssel szemben.
A bírósági úton nem érvényesíthető követelést - pl. kártyanyeremény - nem lehet beszámítani, az elévült követelést azonban igen, feltéve, hogy az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be.

Nincsenek megjegyzések: