Oldalak

2010. január 22., péntek

A "kizöldítés" ára

750 milliárd dollár lenne szükséges a világgazdaság „kizöldítéséhez”
750 milliárd dollárnyi beruházás olyan zöld New Deal kibontakozását tenné lehetővé, amely egyfelől újra fellendíthetné a világgazdaságot, másfelől védené a környezetet - fejtette ki Achim Steiner, az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) ügyvezető igazgatója.
A fedezetet részben a kőolaj-szektor megadóztatásával lehetne biztosítani - mondta a szakember a Reutersnek adott interjúban, amelyet a párizsi L'Express ismertetett.
Az UNEP jelentése kifejti, hogy a 750 milliárd dollár a világ összesített GDP-jének 1 százaléka. A beruházások olyan területekre irányulnának, mint az épületek és a szállítás energiahatékonyságának növelése, a megújítható energiák, a mezőgazdaság energiahatékonyságának javítása, valamint a víz, az erdők és korallzátonyok fokozott védelme, és számos munkaalkalmat teremtenének. Steiner kifejtette, hogy a világnak sürgős szüksége lenne ezekre a beruházási lehetőségekre az éghajlat felmelegedése elleni új egyezményhez, amelyet decemberben Koppenhágában kellene elfogadni, hogy a 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyv helyébe léphessen.
A tanulmány javasolja a kőolaj megadóztatását a Nemzetközi Gazdasági és Együttműködési Szervezet, az OECD országaiban. „Ha öt éven át hordónként 5 dolláros adót vetnének ki, az évi 100 milliárd dollár bevételt hozna. Az üzemanyag árában ez mintegy 3 centet (7 forint) jelentene literenként, Steiner szerint a fogyasztó „szinte észre sem venné". Ez azonban, mondta, ez csak egy a lehetséges finanszírozások sorában, sok más lehetőség is adódhat. A pénzzel arra lehetne ösztönözni a szegényebb országokat, hogy csökkentsék az üvegház hatású gázok kibocsátását - ezek okozzák az éghajlat felmelegedését.
Az UNEP vezetője hangsúlyozta: nem állja meg a helyét az az érv, hogy ezt nem engedheti meg magának a világ, mivel a világgazdaság számára sokkal többe kerülne az éghajlatváltozás elleni küzdelem kudarca. A szén-dioxid kibocsátási jogok kereskedelme már létező finanszírozási rendszer, de önmagában nem lenne elegendő egy klímaegyezmény költségeinek biztosítására az első években. Steiner ugyanakkor bíztatónak tartja, hogy az Egyesült Államoktól Kínáig sok ország válságkezelő programjában szerepelnek olyan célkitűzések, amelyek egy zöldebb növekedésre, a szénhidrogénektől való függőség csökkentésére irányulnak.

Nincsenek megjegyzések: