Oldalak

2010. január 16., szombat

A környezetvédelemről...

Környezetvédelem másképpen - hidegvérrel!
A Koppenhágai Konszenzus ajánlásai
The Wall Street Journal

Mit tenne, ha lenne 10 milliárd dollárja, amit jótékony célra fordíthatna? - teszi fel a kérdést Bjørn Lomborg, az ikonoklaszta nézeteiről ismert dán tudós, a koppenhágai Környezetvédelmi Értékelő Intézet igazgatója a The Wall Steet Jouralben. Talán a globális felmelegedés megakadályozására költené a pénzt? Vagy inkább a terrorizmus elleni harcot támogatná? Netán a malária, az AIDS vagy a tuberkolózis elleni küzdelmet? A dán tudós szerint a legtöbben minden bizonnyal „a divatos célokat" - a klímaváltozás lelassítását és a terrorizmus elleni harcot - tartják a legfontosabb feladatnak. A Lomborg vezette Koppenhágai Konszenzus jeles közgazdászai egészen más következtetésekre jutottak költséghatékonysági elemzéseik során.
Bjørn Lomborg első, A szkeptikus környezetvédő című könyvében statisztikai adatok alapján azt igyekezett bizonyítani, hogy a környezet állapota az elmúlt évszázadban nem hogy nem romlott, hanem egyenesen javult. A globális felmelegedésre vonatkozó tudományos elméletek megkérdőjelezése miatt az egykori Greenpace-tagot bepanaszolták a Dán Tudományetikai Bizottságnál. A bizottság 2003-ban „egyoldalúnak" és „a bevett tudományos gyakorlattal ellentétesnek" ítélte munkáját. Két év vizsgálódás után másodfokon aztán mégis felmentették.
Lomborg a dán kormány és a The Economist brit gazdasági hetilap támogatásával létrehozta a Koppenhágai Konszenzus kerekasztalt. A nyolc tekintélyes közgazdász részvételével folytatott üléseken azt vizsgálta, hogy mik az emberiség legégetőbb problémái, és hogy ezeket milyen sorrendben kellene orvosolni. A 2004-es jelentés nem a környezet állapotát tartotta a fő veszélyforrásnak, s nem is a szegénységet. A kerekasztal legfontosabb teendőnek az AIDS elleni küzdelmet nevezte: évi 27 milliárd dollár felhasználásával 2010-ig 28 millió életet lehetne megmenteni. Az AIDS elleni küzdelem után a nyomelemekben gazdag táplálok elterjesztése, a globális szabad kereskedelem megerősítése, majd a malária elleni harc következett. A globális felmelegedés elleni harc a lista legaljára szorult.
Lomborg tavaly megjelent, már magyarul is olvasható Cool It - Hidegvér! A szkeptikus környezetvédő útikalauza a globális felmelegedéshez (Typotex, 2008.) című könyvében egyebek között a Koppenhágai Konszenzus ajánlásait felhasználva keresi a globális felmelegedés elleni harc leghatékonyabb eszközeit - ezúttal már tényként elfogadva, hogy a Föld melegszik. Helyesli, hogy megadóztassák a széndioxid-kibocsátást, és hogy a kormányok egyre többet költsenek az új energiaforrások felfedezésére. De hibásnak tartja a kiotói jegyzőkönyvben felvázolt megoldást, amely szén-dioxid kvótákat szab meg az egyes országoknak. Úgy látja, hogy e drága megoldás, miközben visszaveti a gazdasági fejlődést és vele a jólét emelkedését, csupán négy évvel késlelteti a száz év alatt bekövetkező tengerszint-emelkedést. Lomborg szerint nagyon aggasztó, hogy az óceánok felmelegedése miatt egyre pusztítóbbak a hurrikánok, ezért szerinte követelni kellene, hogy az ingatlanspekulánsok ne építsék be a tengerpartot. A városlakóknak sopánkodás helyett több fát kellene ültetniük, parkokat kellene létrehozniuk, s ha fehérre festenék a háztetőket valamint az aszfaltot, máris elviselhetőbb lenne a hőmérséklet kánikula idején.
Az elmúlt két évben a jeles közgazdászok - köztük öt Nobel-díjas - egy újabb, a korábbinál pontosabb lista összeállításába kezdett. A néhány hónapja elkészült 2008-as költséghatékonysági listát ismét az éhínség elleni teendők vezetik. A szegény országoknak juttatott vitamin- és nyomelemtabletták, a féregtelenítés aránylag olcsó lenne, és rengeteg ember - főleg gyerekek - életét menthetné meg. Második helyen a szabad kereskedelem erősítése végzett: a szabad áru- és munkaerő-áramlás feltételeinek megteremtése kizárólag politikai kérdés. A harmadik világ szegényei számára rendkívüli előnyökkel járna, ha sikerülne felszámolni a nyugati világot védő vám-, kvótarendszereket, továbbá a bevándorlás korlátozását. Idén is fontosnak ítélték a járványok és betegségek elleni küzdelem elősegítését. Felkerült a listára az oktatási programok kiszélesítése, és a nők gazdasági szerepvállalásának támogatása (nők iskolázása, mikrohitelezés, családtervezési felvilágosítás). A környezetvédelem elleni harc továbbra is hátul kullog, a terrorizmus elleni harc pedig egyáltalán nem került fel a költséghatékonysági listára.
Lomborg a The Wall Street Journal hasábjain ismerteti az költséghatékonysági lista fontosabb megállapításait.
A terrorizmussal kapcsolatban megjegyzi, hogy bár sokan ezt tartják a legsúlyosabb problémának, a terrortámadások évente átlagosan 420 áldozatot követelnek - ez nem túl sok, ha tekintetbe vesszük, hogy az amerikai autópályákon évente 30 000 ember hal meg. Lomborg emlékeztet rá, hogy 2001 óta a világ összesen 70 milliárd dollárt fordított a biztonság megerősítésére. A számok azt mutatják, hogy az óriási kiadások csak részben térültek meg: a terrortámadások száma 34 százalékkal csökkent ugyan, de az áldozatok száma nőtt. Ami közgazdász szemmel nézve nem is különösebben meglepő: „logikus, hogy a terroristák a szigorúbb biztonsági intézkedések miatt megnövekedett kockázatra való tekintettel inkább olyan támadásokat igyekszenek végrehajtani, amelyek vélhetőleg sok áldozatot szednek."
A terrorizmus valamilyen formájával - véli Lomborg - együtt kell élni. Ha bizonyos területekről kiszorítják őket, a terroristák új lehetőségeket keresnek a támadásra. Így történt a hetvenes években, amikor a repülőtereken fémdetektorokat kezdtek használni. A gépeltérítések száma azonnal csökkent, de egyúttal gyakoribbá vált az emberrablás. Költséghatékonysági szempontból a terror elleni harc nem túlzottan sikeres: minden befektetett dollár alig harmada térül meg - utal Lomborg Todd Sandler, a Texasi Egyetem professzora által készített felmérésre. A költséges biztonsági óvintézkedéseknél sokkal hatásosabb és olcsóbb lenne a terroristák pénzügyi forrásait elvágni.
A klímaváltozás elleni küzdelem legdivatosabb módszerei, egyebek között a Kiotói Egyezmény szintén nem hatékonyak. Még ha sikerülne is a kibocsátás mértékét rendkívüli erőfeszítések és a gazdasági növekedés drasztikus visszafogása árán a jelenlegi szinten tartani, a század végén akkor sem lenne számottevően kisebb mértékű a felmelegedés. Célszerűbb lenne a károsanyag-kibocsátásra fordított csillagászati összegeket inkább környezetbarát technológiák és megújuló energiaforrások kifejlesztésre fordítani. Ha a szél- és napenergia olcsóbban előállítható és tárolható lenne, akkor lassítani lehetne a globális felmelegedést.
A betegségekkel kapcsolatban Lomborg emlékeztet rá, hogy a harmadik világ egyes részein csökken a születéskor várható élettartam. A legszegényebb országokban gyerekek tízmilliói halnak meg. Lomborg szerint a fő probléma nem az élelemhiány, hanem az alapvető gyógyszerek hiánya. A szegény afrikai és ázsiai országokban még a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint kezelésére sincs mód. Pedig a szív- és érrendszeri betegségekre visszavezethető elhalálozások száma jelentősen csökkenne, ha az olcsó, és a nyugati országokban mindenki számára hozzáférhető készítményekből lenne elég. A Lomborg által idézett költséghatékonysági számítások szerint mindössze 200 millió dollár ráfordítással évi 300 000 a szegény országokban élő szívbeteg veszne oda. A malária elleni védekezés szintén olcsón megoldható volna, és gyors, látványos sikerhez vezetne. Már a filléres szúnyogháló is rengeteg ember életét menthetné meg, ha hozzáférhető lenne. Költséghatékonysági szempontból az egészségügyben felhasznált pénz jó befektetés.
Lomborg végül az éhínséget veszi górcső alá. A Száhel-övezetben és Dél-Ázsiában az idei élelmiszerhiány becslések szerint 3,5 millió ember - főleg gyerekek és nők - életét fogja követelni. A korai elhalálozás természetesen nemzetgazdasági szempontból is hátrányos: visszaveti a termelékenységet. A segélyszervezetek általában az élelmiszerek mennyiségét szeretnék növelni. Pedig legalább ilyen fontos lenne a megfelelő minőségű és összetételű étrend, különösen a gyerekek számára. Az A-vitamin, a cink és egyéb nyomelemek biztosításával jelentősen csökkenteni lehetne a gyerekhalandóságot. Évi mindössze 60 millió dollár, a terrorizmus elleni harc költségeinek töredéke elég lenne ahhoz, hogy kevesebben haljanak éhen. Közgazdasági kutatások szerint az éhezés letörésére fordított dollár 17-szeresen térül meg.

Nincsenek megjegyzések: