Peter Backus, a brit Warwick egyetem közgazdásza tanulmányában megkísérelte kiszámolni, mennyi az esély arra, hogy az ember véletlenül összefut a számára tökéletes partnerrel. A számításokhoz a híres Drake-egyenletet használta fel, amit eredetileg arra talált ki Dr. Frank Drake, amerikai csillagász, hogy meghatározza, hány értelmes civilizáció létezhet a Tejútrendszerben.
Az eredeti egyenlet [2] így néz ki: N = R* x Fp x Ne x Fi x Fc x L, ahol R* a galaxisunkban évente keletkező új csillagok száma, Fp azoknak a csillagoknak az aránya, amelyek körül kering bolygó, Ne az életre alkalmas körülményekkel rendelkező bolygók aránya, Fi az intelligens létformák kialakulásának esélye a primitív életből, Fc az olyan civilizációk aránya, amelyek képesek a létezésükről hírt küldeni az űrbe, míg L az az idő, mióta ilyen jeleket küldenek átlagosan.
Backus a változókat újakkal helyettesítette, mint például a 24 és 34 év közötti londoni nők száma, az egyedülállók aránya a nők között, és hasonlók. Végül arra jutott, hogy egész Londonban 26 olyan nő él, akik számára tökéletes partnerek lehetnek, és arra, hogy valamelyikkel találkozzon, az esély 1:285000, másképp kifejezve 0,0000034 százalék. A tanulmányban Backus kifejti, hogy ez azt jelenti, hogy felesleges saját magukat hibáztatni azoknak, akik nem találják meg a tökéletes párt, hiszen a számok azt mutatják, hogy erre roppant kevés az esély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése