Gmo növények nélkül becsődőlhet az állattenyésztés
2010. szeptember 23. 08:15
Le kell mondani versenyképességi okokból az uniós sertés- és baromfitermelés egy részéről, ha Brüsszel nem enyhít az importból származó genetikaliag módosított (GM) szójatakarmányok “zeró toleranciáján” és nem gyorsítja fel a GM szójafajták EU-s engedélyezési eljárásait – állítja elemzésében Kruppa Bertalan, a gödöllői Szent István Egyetem PhD-hallgatója.
A kieső uniós hústermelést harmadik országokból - leginkább Braziliából - kellene pótolni, ahol viszont az állatokat éppen olyan GM növényekkel etetik, amelyek az EU-ban még nem engedélyezettek. A takarmányexportőr országokban tavaly – szemben a korábbi kettővel - már kilenc GM szójabab vonal került a fejlesztések utolsó fázisába, az előrejelzések szerint pedig az engedélyezett GM fajták száma 17-re növekszik a világon 2015-ig. Egy európai bizottsági tanulmány szerint ugyanakkor a tagállamok kiszolgáltatottak az importtal szemben, mivel legfeljebb 10-20 százalékban tudnák helyettesíteni a tengerentúlról érkező fehérje- és olajnövényeket.
A génmódosított (GM) növények globális terjedése az elmúlt 15 évben felgyorsult, főleg Észak- és Dél-Amerikában – szögezi le a tanulmány. Mára már minden olyan ország, amely fontos szerepet játszik a mezőgazdasági termékek vilagpiacán, széles körben alkalmaz GM fajtákat. Kivétel az EU, ahol a GM növenyekre vonatkozó szigorú szabályozás és a lassú engedélyeztetési eljárás ellehetetleníti a térhódításukat. Vannak olyan ágazatok, amelyek működésére kedvezőtlenül hat a szigorú GM politika. Ezek közül talán a leginkább az állattenyésztés érintett.
Az állattenyesztesi szektorban az EU képtelen kielégíteni a magas fehérjetartalmú takarmányok iránti igényét saját termelésből. A fehérje-koncentrátumban mért önellátottsági foka mindössze 28 százalék. A fennmaradó rész pótlásához kénytelen szója termékeket importálnia Braziliából, Argentínából és az USA-ból. Azonban ezekben az országokban nagyrészt GM szójafajtákat termesztenek.
Az EU-nak nincs alternatívaja az Észak- és Dél-Amerikából származó szója pótlására - állítja Kruppa Bertalan. Egyrészt azért, mert az alternatívaként használt fehérje-gazdag növények termesztése kevésbé gazdaságos. Ilyen alternatív fehérje-forrást jelenthetnek az olajnövények (a repce és a napraforgó), illetve a fehérjenövények (például a takarmányborsó vagy az édes csillagfürt). Másrészt ezek az alternatív fehérjeforrások táplálóértkékben is alulmaradnak a szójával szemben. Egy 2007-es európai bizottsági tanulmány szerint a tagállamok legfeljebb 10-20 százalékban tudnák helyettesíteni a tengerentúlról érkező importot fehérje- és olajnövényekkel.
(f:Gazdakör)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése