A május közepi kilátások alapján vegyes érzelmeik voltak a termesztőknek: általában nagy szerű terméskilátásokat, nehezen értékesíthető búzakészleteket és alacsony árakat jeleztek előre a szakemberek. A termelők természetes érdeke lehetőleg kis ráfordítással a minél nagyobb hektáronkénti árbevétel. Egyre erőteljesebben lehetett hallani azokat az összehasonlításokat, amik a kukorica, a repce vagy a napraforgó árbevételét elemezték, szembeállítva őket a nyomott búzaárakkal. Szinte „temettük” a búzát, ami sem a bioetanol okozta kukoricaár-növekedéssel, sem az olajos növények nagyobb bevételével nem tudott lépést tartani.
A 2007. évi keresleti piac óta eltelt két évben folyamatosan szembesülni kellett a gazdaságosság kérdésével, amit a búzatermesztők egy része a ráfordítások folyamatos csökkentésével próbál ellensúlyozni. Ennek hatására ismét visszaesett a műtrágya-felhasználás és tovább zuhant a fémzárolt vetőmag használata. A Vetőmag Terméktanács szerint a vetésterületek több mint 70 százalékára ismeretlen eredetű, származási igazolással nem rendelkező vetőmag kerül, ami ellehetetleníti az egységesen jó minőségű tételek kialakítását.
A szélsőséges időjárási anomáliák pedig egymást követték. Május elejétől kezdve, június végéig szinte meg sem állt az eső, vihar vihart követett, minden idők leghűvösebb és legcsapadékosabb tavaszát és nyarát éltük át. A betakarított terület az áradások, a belvizek és a szántóföldön tönkrement termés miatt lecsökkent, sokhelyütt csak abbahagyták az aratást. A világ más régiójában sem maradtak el az extrém éghajlati hatások, aminek következtében teljesen új helyzet alakult ki a nemzetközi piacon: a búza ára az elmúlt négy évben már második alkalommal szökött az egekbe.
A megváltozott körülmények között az egész termékpálya felbolydult. A jelentősen kisebb termésátlagokat csak részben kompenzálta a termelőknél a magasabb malmi búzaár. A malmok kénytelenek voltak a liszt árát megemelni, amit a sütőipar követett. Egyértelművé vált az egymásrautaltság, a közös fellépés szükségessége.
Ha nő a kőolaj ára, logikus következményként nő a benziné is. Ezt ma már mindenki természetesnek veszi, ugyanez mégsem ilyen magától értetődő a búza vertikumban. Ha alaposabban megnézzük a ma gyar búza, a hazai liszt árát, nem beszélve a magyar kenyéréről, láthatjuk, hogy mindegyik elmarad a nyugat-európaitól, sőt, legtöbb szomszédunknál is többet fizetnek ezekért. Ugyanakkor a műtrágya, a növényvédő szer vagy az energia árában nincs különbség. Felmerül a kérdés, hogy miért fizetik meg jobban a gabona termékpálya résztvevőit az Európai Unió fejlett országaiban, és nálunk miért kerül elő a szociális érzékenység fegyvere, ha a búzáról van szó.
A tanulságok közé tartozik, hogy az árnövekedés nem lesz minden év jellemzője. Versenyképességünket kedvezőtlenebb piaci körülmények között is meg kell őrizni. Most a nagy kereslet háttérbe szorítja a minőségi követelményeket, de ez nem jelent garanciát arra nézve, hogy a jövőben bármilyen gyenge minőséget ugyanilyen magas áron lehet értékesíteni. Ma ezt sokan elfelejtik, mert igen kis különbség van a különböző minőségi kategóriák között, de hosszú távon továbbra is a jó malom-és sütőipari minőségű búza lesz kelendő.
Ehhez azonban változtatni kellene végre egyebek között az elavult magyar minőségi szabványon. Egy korszerű szabványt kiszolgáló fajtapolitikára volna szükség, és a végletekig költségtakarékos agrotechnika helyett az ésszerű minőségmegőrző technológia alkalmazását volna célszerű előtérbe helyezni. Ha minőségorientált exportban akarunk gondolkozni, feltétlenül szükséges lenne a búzaminőség- térkép újbóli évenkénti elkészítése. A rosszul értelmezett takarékoskodás tipikus példája, hogy az állami és a magánszektor egyaránt képtelen közös forrást biztosítani erre a kulcsfontosságú vizsgálatra.
Megfontolandónak tartjuk a búza növényvédelmi és tápanyag-ellátási technológiájának átgondolását. Búzatermesztésünk elmúlt 100 éve során még nem lépett fel egyszerre annyi gombabetegség, mint amennyi 2010-ben előfordult. Jelentős szemtömegcsökkenést, sokhelyütt aszott szemeket okoztak a folyamatos esőzések és a hűvös idő után június végén kéthetes hősokk is beállt. Így egyszerre érték a növényt a biotikus és abiotikus stresszhatások.
Több termelő sikeresen védekezett a fellépett epidémiák ellen és megfelelő tápanyagellátással az abiotikus negatív hatások is részben csökkenthetők. A jövőben egyre többször lehet hasonló epidémiákra és új betegségek, kártevők megjelenésére számítani, ami a stresszrezisztencia- kutatások kapacitásának növelését tenné szükségessé.
Az ésszerű takarékosság, az átláthatóság és a nyomonkövethetőség az egész búza vertikum érdeke. Jó volna betartani ezt, kezdve a vetőmagtól egészen a végtermék értékesítésig. Erre vonatkozóan korrekt, a termékpálya minden szereplőjének érdekeit figyelembe vevő szabályozási elv alakult ki az Európai Unió ajánlása szerint. Kikerülése a szürkegazdaság felé vezetheti az egész termékpályát, amit az ellenőrizetlen, kétes minőségű vetőmag, a rossz minőségű liszt jellemezhet, és ez nem szolgálja a hazai fogyasztókat és nem tesz jót az exportra termelő ágazatnak sem. Nem hisszük, hogy a szakmai érdekvédő szervezetek ezt szeretnék elérni, amikor a vonatkozó szabályok megkerüléséhez próbálnak tippeket adni.
A gabonaipar kiegyenlített, jó minőségű alapanyagot vár el a termelőktől. Emiatt többször felvetik a fajtaszám csökkentését, a fémzárolt vetőmag nagyobb arányú használatát. Valóban szükség volna a fajtaszám csökkentésére, és legalább a Magyarországon nem minősített, de szaporított fajták mellőzésére. Jelenleg 34 ilyen fajta van a vetőmagforgalomban. A kontinentális klímán nem kipróbált, ismeretlen beltartalmi és agronómiai tulajdonságú búzák potenciális veszélyt jelentenek, felhasználásuk egyoldalú kereskedelmi érdekeket szolgál, szakmai alapok nélkül.
Szinte minden búza betakarítás után megjegyezzük, hogy különleges évet éltünk át. Az idei talán egyértelműbben jellemezhető azzal, hogy kifejezetten nehéz évet tudunk magunk mögött. A búza erőpróbája valójában a magyar mezőgazdaság erőpróbája volt, sőt, jelzés a gazdaságpolitikusok felé: négy éven belül másodszor szabadultak el a gabonaárak. Érdemes volna az idei helyzetből kiindulva a történteken okulni, az agrártermelést pedig komolyabban venni.
Bedő Zoltán
Láng László
A cikket a Magyar Mezőgazdaság 2010/38. számában olvashatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése