Raskó György, agrárközgazdász
Bolgár György: - Azzal kapcsolatban vagyok kíváncsi a véleményére, hogy a mostani magyar kormány – csakúgy, mint az előző – bejelentette, hogy kérni fogja a külföldiek földvásárlását tiltó moratórium meghosszabbítását Magyarországra vonatkozóan. Ha jól tudom, ezt az Európai Uniótó egyik bizottságától kell kérni, és a jövő tavasszal lejáró hétéves vásárlási tilalmat további hárommal lehetne meghosszabbítani. Ön szerint egyértelmű érdekünk ennek a vásárlási tilalomnak a fenntartása?
Raskó György: - Én azt gondolom, hogy ez mindegyik politikai pártnak érdeke, ahogy a nyilatkozataikat ismerem. Emellett a hazai mezőgazdasági termelőknek is érdekük, akik így versenytárs nélkül bérelhetnek termőföldet. Ebből következően, akik földtulajdonosok, azoknak ez valószínűleg nem érdekük, de a parlamenti pártok teljes mellszélességgel, bal és jobboldalon állók egyaránt ezt támogatják. Azt gondolom, hogy mást az előző kormány sem tehetett és a mostani kormány sem tehet. Az szomorú dolog, hogy ha lett volna egy világos birtokrendezési koncepció, és a hozzá kapcsolódó közgazdasági eszközökkel egy életképes birtokfejlesztési program, akkor most nem lenne ez a probléma ennyire komoly, mint amennyire sokan annak érzik.
- Mindenesetre azzal indokoljuk a moratórium fenntartásának kérelmét, hogy Magyarországon a földárak még mindig nagyon le vannak maradva a nyugat-európai földáraktól. Tehát, ha jövő tavasszal a külföldiek lényegében korlátozás nélkül vásárolhatnának itt földet, akkor nagyon olcsón juthatnának hozzá, hiszen még egy kicsit magasabb áron is az itteni tulajdonosok boldogan eladnák nekik. Onnantól kezdve pedig esetleg az a veszély fenyeget, hogy külföldi tulajdonosok lepnék el az országot, olyan tulajdonosok, akik olcsón jutottak földhöz. Ez önmagában baj volna?
- Amennyiben olyan tulajdonosokról van szó, akik itt gazdálkodnak Magyarországon, méghozzá nyugati színvonalon és munkahelyeket teremtenek, esetleg magasabb hozzáadott értékű élelmiszereket állítanak elő, akkor ez biztos, hogy nem probléma. Hiszen Mária Terézia idejétől kezdve, évszázadokon át sváb, bajor, szlovák és más nációbeli mezőgazdasággal foglalkozó telepesek érkeztek ide az országba, akiket ma mindenki az ország és a nemzet részének tekint. Tehát akkor sem volt ebből olyan komoly probléma. Azt gondolom, ha ilyen gazdálkodók jönnek, akkor az önmagában véve inkább előnyös, mint hátrányos. Azonban kétségtelen tény, hogy nagyon sok osztrák kifejezetten spekulációs céllal vásárol földet az osztrák határ mellett, amit aztán nem igazán művel, inkább csak úgymond karbantartja és vár arra az időszakra, amikor a valószínűleg zsebszerződés útján szerzett földet a szabad piacon értékesítheti.
- Ezek a zsebszerződések természetesen nagyon rosszul hangzanak, mert egyrészt nem törvényesek, másrészt meg az ember valamilyen titkos praktikára gondol, hogy hű, mit akarnak, mire spekulálnak. És a kérdésem éppen erre irányul, hogy vajon mire spekulálnak? Tegyük fel, jövő tavasszal mégsem lehet meghosszabbítani a moratóriumot és ezek az osztrák tulajdonosok névlegesen is tulajdonossá válhatnak. Akkor vajon mire spekuláltak eddig? Nyilván viszonylag olcsón megszerezték a földet, de mit csinálnak vele? Ők nem azt akarják elérni, hogy ott gazdálkodhassanak és az osztrák határhoz közeli földeket mezőgazdasági termelésre hasznosítsák?
- Akik gazdálkodnak, azokkal semmi probléma nincsen. Végül is nem ez a fő probléma, ez talán megint egy belpolitikai fogás, ennek a zsebszerződésnek a hangoztatása. Én azért azt mondanám, hogy a magyar föld mindenképpen értékesebb, mint az osztrák, legalábbis mezőgazdasági termelés szempontjából. Tehát jelentős az attraktivitása. Itt a termőképesség nagyon jó és az éghajlati feltételek is jók. Ha ehhez megfelelő infrastruktúrát rendelnek, például öntözőműveket, akkor nagyon magas jövedelmet és nagyon színvonalas termelést lehet ezzel elérni. Azt gondolom, hogy emiatt a magyar föld valóban spekuláció tárgya. Az más kérdés, hogy olyan nagyon nagymértékű földáremelkedés akkor sem fog történni, ha abszolút szabaddá válik a piac, mert Nyugat-Európában is elképesztően nagyok a földárak közötti különbségek. Hogy konkrét példát mondjak, Belgiumban és Hollandiában hat-nyolc millió forintba kerül egy hektár föld, a szomszédos Franciaországban pedig kevesebb mint kétmillió forintba. Pedig tulajdonképpen Franciaországban is bármelyik uniós polgár vásárolhat földet. Vagy éppen Kent grófságban szintén hat-nyolc millió az áruk, Portugáliában pedig olcsóbbak, mint Magyarországon.
- Ez valószínűleg a népsűrűséggel is összefüggésben van. Hiszen, ahol nagy a népsűrűség és viszonylag kevés a termőföld, ott magas az ár. Vagy, ahol kevés a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület, mint Angliában, ott magas az ár, ahol sok van, mint Franciaországban, ott kicsit alacsonyabb.
- Így van. És nem is kicsit, mert nagyon nagy különbségek vannak. Tehát a népsűrűséggel való korreláció az valóban nagyon szoros. Miután Magyarország kifejezetten alacsony népsűrűségi ország, a termőföldje pedig az ország területéhez viszonyítva jóval az uniós szint fölött van, ezért relatíve nagyon nagy a mezőgazdaságilag hasznosítható terület. Ezért olyan mértékű áremelkedés biztosan nem lesz, mint amilyen Ausztriára, Németországra vagy Hollandiára jellemző. De azért legyünk őszinték, egy országnak valóban érdeke fűződhet ahhoz, hogy a nemzet fiai gazdálkodjanak. Én ezt annyival toldanám meg, hogy a nemzet hozzáértő fiai gazdálkodjanak. Tehát Magyarországon nem az a probléma, hogy az emberek nem akarnak mezőgazdasági termeléssel foglalkozni, hanem az, hogy rendkívül heterogén a mezőny. A magyar kistermelő vagy éppen magántermelő, de sokszor még a nagyüzem is, rendkívül alacsony hatékonysággal dolgozik. Alacsony termelési értéket állítanak elő, olyan földön, ahol mondjuk egy holland vagy egy dán gazda esetleg nyolc-tízszeres értéket tudna előállítani. Tehát arra felhívnám a figyelmét a mostani kormánynak is, hogy ha valakiket preferálni akar, azért legyen egyértelműen szempont a szakértelem is, ami nem valamiféle rossz dolog, mert egy nemzetnek a nála lévő termelési erőforrásokkal igenis jól kell sáfárkodnia. Ez a föld esetében azt jelenti, hogy az az elképesztően alacsony termelékenységi szint és alacsony intenzitás, ami a magyar mezőgazdaságot ma jellemzi, változzon meg. Ha egy ilyen birtokpolitikai koncepció készül, akkor annak van értelme, azonban ha ez nem fő vezérlő elv, akkor éppenséggel osztogathatunk családi birtokokat, csakhogy azokat utána a költségvetésből kell majd eltartani.
- Maximum három évig volna fenntartható ez a vásárlási tilalom, vagyis 2014 tavaszáig, amire kaphatunk az uniótól esetleg valamiféle engedélyt. Ön szerint három év alatt meg lehet úgy változtatni a birtokviszonyokat, hogy Magyarországon versenyképes és nagy termelési értéket előállító gazdaságok jöjjenek létre tömegesen? Hiszen nyilván attól függ a földár, hogy ha egy adott földterületen nagy értéket lehet termelni, akkor annak a földnek az ára bizonyára magas lesz. Ha csak elvetik a búzát, aztán ahogy esik, úgy puffan, ér amennyit ér, akkor valószínűleg alacsony lesz az értéke. Három év alatt meg lehet ezt alapvetően változtatni?
- Én azt gondolom, hogy nagyot lehetne lépni előre. Azonban sajnos az előző nyolc év alatt sem történt ez ügyben különösebben nagy előrelépés. Azonban még most is állítólag csak most kezdenek hozzá a birtokpolitikai koncepció kialakításához. Azt gondolná az ember, hogy ezzel már régen elkészült az a párt, amelyik kormányzásra készül. Tehát nagyon egyszerű a megoldás. Itt egyértelműen egy nagyon hosszú lejáratú, államilag garantált földjelzáloghitel konstrukcióra lenne szükség. És ennek során aztán az állam preferálhat olyan gazdálkodókat, akik főfoglalkozásban foglalkoznak ezzel a tevékenységgel. Tehát bizonyos nagyságrendig, mondjuk száz hektárig járna nekik ez a kedvezményes földjelzáloghitel. Vagyis ha most indulna egy kifejezetten közgazdasági elveken nyugvó, életképes birtokfejlesztési program, akkor azért három év alatt sokat lehetne ezen a területen tenni. Persze azt a lemaradást biztosan nem lehet behozni, ami évtizedes vagy évszázados.
- Ami húsz év alatt kialakult. Értem. Az emberben viszont motoszkál az a gondolat - nem tudom, mennyire megalapozottan vagy alaptalanul -, hogy talán arra megy ki a játék, hogy csak bizonyos embereket hozzanak tulajdonosi helyzetbe. Így, amikor a földpiac valóban szabad lesz, tehát az árak megemelkednek, mert belép a külföldi kereslet is, akkor ezek a tulajdonosok majd magasabb áron tudják értékesíteni a földjeiket. Tehát az lehet az ember érzése, hogy nem feltétlenül arra megy ki a játék, hogy minél alaposabban, jobban, korszerűbben gazdálkodjanak és minél életképesebb birtokok jöjjenek létre.
- Ez lehetséges. Én csak a kívánatos irányról beszéltem, ami szerintem nemzetgazdasági és társadalmi érdek is. Ha azt az állapotot vesszük száz százaléknak, amikor 1984-ben a magyar gazdaság teljesítménye csúcsponton volt, akkor most kevesebb mint ötven százalékon vagyunk. Tehát elképesztő a visszaesés az elmúlt huszonöt évben. Pedig a föld itt van azóta is, és sokkal korszerűbb gépek vannak.
- Igen. Vagyis sokkal többet lehetne kihozni ebből a földből, mint huszonöt éve.
- Igen. Jelen pillanatban nagyon keveset hozunk ki belőle. Hiszen nem épülnek egymásra integrált, vertikális rendszerek, mert nincs meg a bizalom, mert a magyar termelők nagy része egymás iránt sincs bizalommal. Emellett a feldolgozóknak, a kereskedőknek sincs bizalma a termelő iránt, mert a termelők nagyon gyakran szerződésszegők és ez vice-versa is igaz. Tehát sajnos az a fajta egészséges, vertikális integráció, ami lehetővé tenné, hogy magas hozzáadott értékű élelmiszereket állítsunk elő, aminek a jövedelmét aztán fair módon visszaosztanánk – mint, ahogy ez Dániában vagy Hollandiában működik -, ez Magyarországon nincs meg. Tehát ez a súlyos bizalomhiány és persze a hozzá kapcsolódó tőkehiány, valamint az elmúlt húsz évben az agrárium irracionális túlpolitizálása okozza-okozta azt, hogy az elmúlt huszonöt évben elképesztően nőtt a lemaradásunk.
- Igen. Ezt, hogy a magyar föld nem eladó, nagyon sokszor halljuk, mint végső érvet, miközben ha kivonnánk a piaci viszonyok alól, azzal nem biztos, hogy a magyar mezőgazdaságot és a földtulajdonosokat segítenénk. De mi lesz, ha tavasszal mégsem kapjuk meg a moratóriumot, vagyis a föld eladó lesz? Ön szerint mi fog történni?
- Addig még a földtörvényt módosítani fogják és abba be lesz építve az a fék, miszerint gyakorlatilag letelepedéshez fogják kötni a földvásárlást. Vagyis a helyi közigazgatási hatóságoknál bejelentési kötelezettség lesz.
- Magyarán csakis az ott élő, földet művelő, hivatásszerű tulajdonosok vehetik meg a földet, ugye?
- Igen, valószínűleg ez a módosítás benne lesz a földtörvényben. És innentől kezdve már lényegtelen, hogy meghosszabbítják a moratóriumot vagy nem. De azért én vállalkoznék egy kis jóslásra, mert biztos vagyok benne, hogy mi is és a többi ország is – mint például Lengyelország – meg fogja kapni a kért moratórium-hosszabbítást, mert Brüsszelnek ez a legolcsóbb. Ez majd úgy lesz előadva, hogy milyen óriási gesztust gyakoroltunk most felétek, vagyis itt van még ez a három év és egyébként akkor most maradjatok csöndben, mert nagyon sokat kaptatok. Tehát az uniónak költségvetési oldalról az lesz a legkényelmesebb megoldás, hogy az utolsó pillanatban azt mondja, hogy rendben, hozzájárulunk a meghosszabbításhoz.
- Igen, nekünk meg lesz három évünk, hogy végre megcsináljuk azt, amit kell.
- Így van.
(f:galamus-csoport)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése