Könyvajánló...

Christoph Löbbing: Lótartók könyve
A ló háziasítása hatezer évvel ezelőtt történhetett. Más állatfajok domesztikációjához képest ez viszonylag késői időpontnak tekinthető.

Viselkedéstípusainak többsége genetikailag mélyen rögzült, hiszen vadon élő ősei viselkedésmintáival összevetve, a mai napig szinte alig változott. Ez a genetikai sajátosság a lovakat a veleszületett magatartásformák állandó gyakorlására ösztönzi. Ha ezekre nincs lehetőségük, akkor lelki és testi zavarok jelentkeznek náluk, ezért a korszerűen gondolkodó lótartónak és tenyésztőnek feltétlenül ajánlatos figyelembe vennie azokat a mértékegységeket, értékeket és időtartamokat, amelyeket könyvünkben felsoroltunk. Ezek megteremtésével a lovak várható élettartama növekedik, közérzetük és használati értékük javul.

Wilfried Bellinghausen: Lóbetegségekről lótartóknak
A ló szabadidős partnerré és luxusállattá válása vezetett a többi nagyállatéhoz képest kiváltságos helyzetéhez. Az egyes állatok nagy gazdasági és jelentős eszmei értéket is képviselhetnek. Egészségük megóvása ezért elemi érdeke minden lovasnak, lótartónak és tulajdonosnak.

Ez a kézikönyv speciális ismeretek gyűjteménye lótartók számára. Olyan munka, amelynek a mindennapi gyakorlat az alapja, de néhány ritka betegséget is tárgyal. A könyv nem állatorvosi, hanem a lótartás gyakorlatának megfelelő szempontból rendszerez és ismerteti a betegségeket. A szervrendszerek szerinti tagolás és ábrák segítenek abban, hogy a betegségek a tünetek alapján pontosan felismerhetők legyenek.

Ernst-Günther Hellwig: Sertésbetegségekről tenyésztőknek
Amikor a sertés eléri a hízókort és értékesítésre vár, a gazdának dokumentumokkal igazolnia kell az eredetét, a jogszabályoknak megfelelő tartási körülményeket, a gyógyszerfelhasználást, és be kell mutatnia a maradékanyagok vizsgálatának eredményét. Ellenőrzik az állatok vágóhídra szállítását, a vágás előtti bánásmódot, a vágást, a sertéshasítást, a termékek tárolását és forgalomba hozatalát.

A gazdák, tenyésztőszövetségek, tanácsadó szervezetek és személyek, a takarmány-előállítók, az állat-egészségügyi vizsgáló laboratóriumok és a vágóhidak közötti együttműködés rendkívül fontos eleme az egészséges állományok gondozása.