A takarmánygyártás minőségbiztosítása, nyomonkövethetősége és hatósági felügyelete
A takarmánygyártás minőségbiztosítása, nyomonkövethetősége és hatósági felügyelete
Az Országgyűlés felismerve, hogy az emberek biztonságos élelmiszerrel történő ellátásához a teljes élelmiszerlánc egységes és folyamatos hatósági felügyelete szükséges, az Európai Unió szabályozásával összhangban törvényt alkotott; a 2008. évi XLVI. Törvényt, melynek célja a fogyasztók egészségének, valamint a fogyasztók és az élelmiszer-vállalkozások érdekeinek védelme, a kockázati tényezők számának csökkentése, valamint az egységes hatósági felügyeletének megteremtése.Takarmánygyártás vonatkozásában a törvény alkalmazási köre a kiterjed annak előállítására, szállítására, tárolására és forgalomba hozatalára, az engedélyköteles termékek, állatgyógyászati termékek importálására, előállítására, kiszerelésére, forgalomba hozatalára, tárolására, szállítására, felhasználására, valamint az ezekkel összefüggésben történő szaktanácsadásra, a laboratóriumok tevékenységére, az élelmiszerlánc-eseményekkel összefüggő tájékoztatásra.
A nyomonkövethetőség rendszere:
Az takarmánygyártás folyamatának nyomonkövethetősége és - a szükséges esetekben - a forgalomból történő visszahívhatósága érdekében a takarmány gyártójának és forgalmazójának az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban, valamint az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusaiban meghatározott nyomon követhetőségi eljárást kell létrehoznia. Ehhez kapcsolódóan naprakész dokumentációs rendszert kell működtetnie a takarmányok, valamint a takarmányba bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagok tekintetében.
A gyártó köteles a fenti bekezdés szerinti dokumentációs rendszer adatait felhívásra az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv rendelkezésére bocsátani az élelmiszer-biztonságot és azzal összefüggésben az állatvédelmet közvetlenül vagy közvetve befolyásoló veszélyelemzés és a nyomon követés biztosítása érdekében.
A takarmánygyártók és forgalmazók kötelezettségei:
A külső és a belső környezetnek, az elhelyezésnek, az elrendezésnek, a méreteknek, a berendezéseknek, az eszközöknek, a technológiáknak, a termelési és tárolási kapacitásnak, a felhasznált összetevők biztonságosságának, minőségének, az alkalmazott csomagolóanyagok megfelelőségének, illetve biztonságos alkalmazásának, az alkalmazott személyek egészségének, szakképesítésének, illetve szaktudásának alkalmasnak kell lennie a takarmánybiztonsági és -minőségi előírások betartásának folyamatos garantálására.
Olyan önellenőrzési, minőségbiztosítási, nyomonkövetési, termék-visszahívási rendszereket vagy ilyen rendszerek olyan elemeit kell működtetni, amelyekkel biztosítható a takarmány biztonságossága, megfelelő minősége, azonosíthatósága és nyomonkövethetősége.
A mindenkori kormány az illetékes hatóságok ellenőrző tevékenysége révén védi az állampolgárok, mint fogyasztók „érdekeit”, egészségét, felügyeletet gyakorolva a teljes élelmiszerlánc szereplőire, biztosítja az előírások betartatását, a hamisítások és visszaélések megelőzésével és felszámolásával jelentős mértékben segíti a piaci verseny tisztaságát. Élelmiszerlánc-felügyeleti állami feladatokat lát el a felelős miniszter, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv (MGSZH) az élelmiszerlánc-biztonsági tudományos szerv (MÉBIH), valamint a vizsgálatot végző laboratóriumok. A takarmány-higiéniával, biztonsággal, és minőséggel kapcsolatos igazgatási feladatokat az MgSzH Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóságának Takarmány Létesítmény-felügyeleti Osztálya végzi.
Az élelmiszerek jogi szabályozása az EU-ban:
Az Európai Unió élelmiszerpolitikája a magas szintű élelmiszer-biztonsági előírásokra épül, amely elsősorban a fogyasztók egészségének védelmét szolgálja. Az élelmiszerek előállítása és fogyasztása minden társadalomban központi kérdés. Az egészség védelmének mindig elsőbbséget kell élveznie, de a környezet, különösen az ökoszisztémák helyzete és minősége befolyásolja az élelmiszerlánc különböző szakaszait is. Így a környezeti politika szintén fontos szerepet játszik abban, hogy a fogyasztók egészséges élelmiszerekhez jussanak. Az élelmiszer-biztonság európai szabályozásának alapos elemzését, az abból levont következtetéseket és a szükséges intézkedéseket az Európai Közösség Bizottsága által 2000. év elején közzétett Fehér Könyv tartalmazza, átszövi az alapelv, mely szerint az élelmiszer-biztonsági politikának átfogó, egységes megközelítésen kell alapulnia. Ez vonatkozik a teljes élelmiszer láncra ("farm to fork", a szántóföldtől az asztalig), minden élelmiszerágazatra, és érvényes a tagállamok közötti élelmiszer-értékesítésre, az EU külső határainál, a nemzetközi és az EU-n belüli döntés-előkészítés minden szakaszára és döntéshozatalaira.
Az egységes piac kialakításának érdekében olyan szabályozási rendszert alakítottak ki, melyben az összes tagállam számára fontos szabályzókat az EU határozza meg. A szabályzók döntő többsége valamennyi élelmiszerre vonatkozik, kis részük pedig csak egy-egy szűkebb termékcsoportra. Az EU által nem szabályozott kérdéseket az egyes tagállamok saját nemzeti dokumentumaikban szabályozhatják, de csak úgy, hogy azok az Unión belüli szabad kereskedelmet ne akadályozza.
A közelmúltban sajnálatos módon bekövetkezett élelmiszerrel kapcsolatos botrányok - gondoljunk csak a franciaországi Lysteria baktérium által okozott halálesetekre, a dioxinos csirkékre vagy akár a hazai közétkeztetésben előforduló ételmérgezésekre - megrengették a fogyasztók élelmiszerek biztonságosságába vetett bizalmát.
A fő cél az, hogy nemcsak az takarmány-előállítás, hanem a forgalmazás során is biztosítsuk azt, hogy csak azok a veszélyek merüljenek fel minimális mértékben, amelyek elkerülhetetlenek.
A sikeres élelmiszerpolitika megköveteli a takarmányok, élelmiszerek, valamint összetevőik teljes nyomonkövethetőségét, melynek elősegítése érdekében megfelelő eljárásokat kell bevezetni. Ez teszi lehetővé, hogy a takarmány- és élelmiszer-előállító üzemek - a fogyasztók egészségének veszélyeztetettsége esetén - kivonják a piacról a kockázatot jelentő takarmányt vagy élelmiszert. A feldolgozóknak regisztrálniuk kell a nyersanyagok és más összetevők beszállítóinak adatait, hogy a származási hely - probléma esetén - meghatározható legyen. Hamar felismerték továbbá, hogy a higiéniai követelmények teljesítése elengedhetetlen, az Európai Unió a 93/43/EGK számú tanácsi ún. Higiéniai irányelvében fogalmazta meg a higiéniai követelményeket azért, hogy az élelmiszerek szabad áramlásának megvalósulása során a fogyasztóhoz olyan termékek kerüljenek, amelyek nem veszélyeztetik az emberi egészséget.
Az Európai Unió élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos jogi szabályozásában fontos szerepe van a Jó Higiéniai Gyakorlatra (GHP) és Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok (HACCP) rendszerére alapozott önszabályozásnak, az EU-hoz történő csatlakozásunk folytán a közösségi jogszabályok a harmonizációs tevékenység révén beépülnek a magyar jogrendszerbe.
A 68/2007. (VII. 26.) FVM-EüM-SZMM együttes rendelet tartalmazza az élelmiszer-előállítók és forgalmazók számára az Európai Unió higiéniai rendeletében (852/2004/EK) és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításának rendeletében (178/2002/EK) rögzített irányelvek magyarországi megvalósíthatóságához elengedhetetlen erőírásokat.
A Jó mezőgazdasági gyakorlat (GAP), illetve a feldolgozás során alkalmazható Jó gyártási gyakorlat (GMP) ennél szélesebb területet ölel fel, ugyanis a termelés szervezéséhez, a technológia leszabályozásához, a jó minőségű termék előállításához, értékesítéséhez szükséges előírásokat is magában foglalja – a közvetlen élelmiszerbiztonsági szempontokon túlmenően. A GHP tehát egy fejezete a GAP/GMP-nek.
A HACCP olyan tudományosan megalapozott rendszer, mely a termék, valamint a feldolgozási és árukezelési folyamatok egyedi jellemzőit figyelembe véve megállapítja a jellemző veszélyeket, és meghatározza a szabályozásukra szolgáló intézkedéseket, tervezett megoldásokat tartalmaz a szabályozás működésének szervezésére és a rendszer hatékonyságának folyamatos ellenőrzésére és felülvizsgálatára, az adott termékre, technológiára vonatkozó egyedi élelmiszerbiztonsági terv. Segítségével lehet megállapítani a veszélyek megelőzésére és kiküszöbölésére szolgáló szabályzó módszereket, és meg lehet határozni azokat a pontokat, ahol ezeket a szabályozásokat alkalmazni kell.
Azt a GHP teszi lehetővé, hogy a HACCP terv a takarmánybiztonság leglényegesebb pontjaira irányuljon. Azokat a lépéseket és műveleteket, melyeket nem kritikus szabályozási pontként azonosítottunk, a GHP megvalósítása megfelelően szabályozza.
A 93/43/EGK direktíva a GHP és a HACCP rendszer alkalmazását valamennyi élelmiszerrel kapcsolatos tevékenység során kötelezővé teszi. Ezen kívül az Európai Tanács 2005. január 12.-én kiadott takarmány higiénia követelményeinek meghatározásáról szóló 183/2005/EK rendeletében kimondja, hogy 2006. január 01.-től a takarmányipari vállalkozások kötelesek a HACCP-n alapelvein alapuló állandó írásos eljárást, vagy eljárásokat bevezetni, megvalósítani és fenntartani.
Ha a GHP és HACCP rendszereket egyenletesen és megbízhatóan kívánjuk működtetni, akkor azt a dokumentált minőségirányítási rendszer (ISO 9001) alkalmazásával tehetjük. Az ISO rendszer egy átfogó minőségirányítási program megvalósításához szükséges szervezeti felépítést, felelősségeket, eljárásokat, folyamatokat és erőforrásokat határozza meg.
Az ISO 9001 lehetővé teszi, hogy az takarmány-előállító vállalkozás integrálja minőségügyi rendszerébe a HACCP (vagy más) élelmiszerbiztonsági rendszert. Ennek az integrációnak a révén egy olyan minőségirányítási és egyben takarmánybiztonsági rendszert kapunk, mely sokkal hatékonyabb, mint akár az ISO, akár a HACCP rendszer magában, ugyanakkor egyszerűbben működtethető, mint a két rendszer külön-külön való működtetése.
A veszélyek meghatározását és a kockázatok kézbentartását – mely a HACCP rendszer fő célja - az ISO 9001 által megkövetelt minőségtervezés és megelőző tevékenységek elősegítik. Ha a CCP-ket meghatároztuk, akkor azok szabályozásuk és felügyeletük az ISO rendszeren belül kézbentartható. A HACCP rendszerrel kapcsolatos dokumentációkat az ISO rendszer dokumentációiba építjük bele.
Az ISO 22000 rendszer egyre inkább népszerűbbé válik Európán belül. Az ISO 22000 rendszer, amely az ISO 9001 minőségirányítási, illetve HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer egyfajta keveréke, az élelmiszerbiztonság nemzetközi fejlesztésének céljából jött létre.
A HACCP rendszerhez hasonlatosan a rendszer alapja a termék, illetve a szolgáltatás minőségi tervezése. A rendszer mindenkire vonatkozik, aki az élelmiszerellátási láncban bármilyen helyet foglal el. Az ISO 22000 rendszerrel rendelkező takarmány-vállalkozók így a megfelelő biztonság szavatolása mellett egy kiváló marketingeszközt is a kezükben tartanak, amely az üzleti életben manapság igen fontos lehet.
Ha pedig a rendelkezésre álló erőforrások hatékony alkalmazását tűzzük ki célul, a TQM módszert alkalmazhatjuk. Segítségével elérhetjük, hogy az élelmiszerbiztonsági célok megvalósítását a szervezet minden tagja fontosnak tartsa, a termékek megfeleljenek az élelmiszerbiztonsági követelményeknek és a vállalkozás nagy valószínűséggel ne bocsásson ki nem biztonságos, vagy állati fogyasztásra alkalmatlan termékeket. Célja, hogy a szervezet minden tevékenységének folyamatos javításával, tökéletesítésével, valamint minden dolgozó minőség iránti elkötelezettségével a vevő teljes mértékű megelégedettségét érje el a termék vagy szolgáltatás használata során. Az takarmánybiztonság és a minőség érdekében alkalmazott rendszerek és módszerek egységes egésszé szervezhetők.
Könnyen belátható, hogy a minőséget, de kiemelten belőle az élelmiszerbiztonságot az alább bemutatott teljes élelmiszerláncban biztosítani kell, az elsődleges termeléstől a fogyasztóig, azaz „a szántóföldtől az asztalig”.
Az élelmiszerlánc szereplői és a közöttük lehetséges kapcsolatok
A minőségi és élelmiszerbiztonsági elvárásokat - a fogyasztó helyett, nevében – általában a kereskedelem és/vagy az élelmiszeripar közvetíti a mezőgazdaság felé. Amennyiben a mezőgazdaság nem tud az elvárásoknak megfelelően produkálni, úgy más országból fogják beszerezni a termékeket.A biztonságos élelmiszer termelése ill. előállítása az alábbi érdekelt felek együttműködésén alapul:
- takarmánykeverő üzemek (biztonságos állati takarmányok előállítása),
- mezőgazdaság (elsődleges növényi és állati nyersanyagok, friss élelmiszerek termelése),
- élelmiszertermelés, –forgalmazás (mezőgazdaság, élelmiszeripar, kereskedelem),
- fogyasztó-vevő (tárolás és feldolgozás a háztartásban a fogyasztás előtt),
- állami szabályozás és felügyelet (jogalkotó és egészségügyi ellenőrző szervek).
Az takarmánygyártásban alkalmazott higiéniai, biztonsági, minőségügyi, és menedzsment rendszer nem csak a takarmány specifikációit, minőségi és biztonsági paramétereit rögzítik, hanem a termék vagy a hozzá kapcsolt egyéb szolgáltatás fejlesztési folyamatától a beszerzésen, előállításon, raktározáson, szállításon keresztül a vevővel kapcsolatos folyamatokig bezáródó teljes tevékenység alapkövetelményeit foglalja össze általánosan.
A takarmány-előállítás holisztikus szemlélete (minőség+biztonság teljes tevékenységen át):
- A vezetőség felelősségi köre: A vezetőnek – általános minőség iránti elkötelezettségén túlmenően - bizonyítania kell a vásárolt és termelt nyersanyagok biztonsága iránti elkötelezettségét is. Olyan minőségpolitikát kell megfogalmazniuk, és azt úgy kell minőségcélokká lebontaniuk, hogy tartalmazzák az takarmánybiztonsági vonatkozásokat is. A kinevezett biztonsági menedzser legyen tagja a felsővezetésnek, stb. A vezetői átvizsgálásoknak ki kell térniük az irányítási rendszer takarmány biztonsági vonásaira is.
- Gazdálkodás az erőforrásokkal: A minőségirányítási rendszerbe integrált élelmiszerbiztonsági rendszer működtetéséhez is biztosítaniuk kell az erőforrásokat, erre vonatkozóan is ki kell képezni munkatársaikat, és megfelelő munkakörnyezetet és infrastruktúrát kell fenntartaniuk a rendszer hatásos és hatékony működtetéséhez.
- A takarmány előállítása: Az ISO 9001 - bármely ágazatban alkalmazva – a vevő szükségleteire és elvárásaira összpontosít. A vevőnek az élelmiszertermeléssel kapcsolatos egyik legfontosabb – bár nem kimondott – elvárása az, hogy a takarmányok biztonságosak legyenek, bár a vevői követelmények között az takarmánybiztonságot nem fogalmazzák meg, de beleértik. Új receptúrák vagy technológiák kidolgozásánál kiemelt figyelmet kell szentelni a biztonsági követelmények teljesülésének.
- Az takarmánygyártáshoz felhasznált minden fajta alapanyag – beleértve az adalékokat is – beszerzésénél a legfontosabb azok biztonságának és minőségének tanúsítása.
A mérés, elemzés, fejlesztés és dokumentálás követelményei:
A termékek, a folyamatok és a rendszer mérésénél, valamint a nem megfelelő termék kezelésénél, a helyesbítő és megelőző tevékenységek meghatározásánál és megvalósításánál is az élelmiszerbiztonság szempontjait kell szem előtt tartani. Fontos, hogy a vállalkozáson belül minden olyan folyamatot, tevékenységet azonosítsanak (ez általában dokumentálást jelent), és eredményesen vezessenek be, mely hatással lehet a takarmány minőségére és biztonságára. Jó, ha a folyamat elírásánál figyelembe veszik a vonatkozó irányelveket és jogszabályi követelményeket is, mint pl. a megelőzésre, a veszélyelemzésre, a higiéniára, a jó gyártási gyakorlatra vonatkozó előírások.
A vállalkozás működéséhez szükséges dokumentumok között szerepeljenek az élelmiszer-előállításra vonatkozó jogi szabályozások érvényes kiadásai is. A jogszabályok általában a következőkre terjednek ki:
- takarmánybiztonság,
- összetételre vonatkozó előírások,
- metrológia,
- adalékanyagok,
- tételazonosítás és nyomonkövethetőség,
- jelölési és csomagolási előírások, elvárások,
- a vevőtől származó dokumentumok.
A HACCP-módszer és az ISO 9001 rendszer közötti kapcsolódási pontok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése