Szerkezete körkörös, középpontjában található a 900 méter magas Nagyfennsík, ezt övezik az északi és a déli oldalon, mintegy 600 méter magasan az alacsonyabb fennsíkok, amelyeket egy jóval nagyobb sugarú előtérövezet vesz körül. A negyedik lépcsőfokot a lesüllyedt, a majdhogy alföldi jellegű medencék síkja alkotja. Ezt a szerkezetet bizonyítják a kőzetfajták is. A hegység anyaga főként mészkő (jelentős barlangrendszerrel), amelyet a nyugati és keleti szélén (Szarvaskő és Bükkszentlászló) vulkáni láva tört át. De található mélységi wehrlit, gabbró, diabáz is. Helyenként agyagpala, dolomit és homokkő is van.
A Bükk hegység átlagos magasságát tekintve hazánk legmagasabb hegyvidékének tekinthető. Legmagasabb csúcsai: Istállóskő (958 m), Bálvány (956 m) Tar-kő (949 m), továbbá több mint 20 bérce emelkedik 900 m fölé. A turistautak mentén különös látványt nyújtó "őserdő", dolinák, töbrök, karr mezők láthatók. Kép
Szentlélek
710 m tengerszint feletti magasságban páratlan természeti környezetű üdülőtelep.
Látnivalók:
Pálos templom- és monostorrom
Magyarország kiemelt műemlékei közé tartozik
A pálos rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. Az esztergomi kanonokból lett remete, Özséb alapította a tatárjárás után. Szellemi atyjuknak Remete Szent Pált tekintették.
Kolostoraik száma a XIV. század elején meghaladta a félszázat. Közösségeik virágzásának a török pusztítás vetett véget, 8 kolostoruk maradt meg. II. József 1786-ban feloszlatta a szerzetesrendet.
A szentléleki monostort Ákos nembeli Ernye bán fia István alapította 1260 körül. Egy 1346-ból származó híradás szerint akkoriban Poha Benedek pálos szerzetes vezette az építést, amely a korábbi szerényebb megoldásokkal szemben már a diósgyőri királyi műhely építkezéseivel tartott kapcsolatot. Pusztulását a Mohács utáni zavaros belpolitikai viszonyok, pártküzdelmek okozták, amelyek lehetővé tették a kolostorok, rendházak feldúlását. A romos épületeket a szerzetesek 1540 körül hagyták el végleg. Az 1739-ben Diósgyőrbe visszatelepülő pálos szerzetesek már nem tudják újjáépíteni a rommá vált monostort. 1786. március 20-án feloszlatott rend újraalakulása után sem települt már vissza, se Diósgyőrbe, se Szentlélekre.
Bánkút
Az ország legnagyobb és legtöbb lehetőséget biztosító téli sportközpontja. 8 lesiklópálya, 7 sífelvonó, 18 km sífutó pálya. Ismert turisztikai központ.
Látnivalók:
Bálvány csúcsán Petőfi kilátó
A diósgyőri turisták által emelt 18 m magas Petőfi kilátóról csodálatos körképben nyílik meg előttünk a Bükk erdős bérceinek világa. Tiszta időben még a Magas-Tátra csúcsaiban is gyönyörködhetünk.
Diabáz barlang
A Bánkúti-visszafolyót régóta sok turista és barlangkutató ismeri, de ha azt hallják, hogy Diabáz-barlang, valószínűleg csak az utóbbiak fogják tudni, hogy ugyanarról a barlangról van szó. Története 1963-ra nyúlik vissza, amikor az eltűnő víz mentén kibontották a nyelőt, s annak szűk ikeraknájában négy méter mélyre sikerült lejutniuk. A jelentéktelen üreg Diabáz-barlanggá válása, vagyis a nagyméretű barlangrendszer felfedezése sokak nevéhez fűződik.
1975 szeptemberében a sziklafal tövében új bejáratot nyitottak, amelyen keresztül be is jutottak a barlangba. Ősszel a hétvégi túrák rendszeres munkájával, lépésről lépésre sikerült a barlang ma ismert hosszúságát feltárni. A legkiemelkedőbb siker szeptember 13-14-én született, amikor kürtőkkel és szűkületekkel tagolt 300 m hosszú új járatot, a Szép-ágat tárták fel. 1976-ban a barlang összhosszúsága 533 m, legnagyobb vertikális kiterjedése 156 m volt.
A Diabáz-barlang újdonsült nevét onnan kapta, hogy a barlangjáratok több helyen feltárják a nemkarsztos diabáz kőzetet. Maga a barlang a karsztos mészkő és a diabáz határán alakult ki, ami a földtani vizsgálatok miatt különösen jelentős. Hasonló geológiai érdekesség, hogy a barlangban pannon kori gyöngykavicsokat találtak, ami a Bükk-fennsík magas területeinek egykori, ma már lepusztult üledékkel való fedettségére utal.
A Diabáz-barlang másik különlegessége, hogy a felszíntől 25 m-re a barlangban állandó vízhozamú forrás fakad.
Őserdő
A bükkerdő természetes formájában a 23 ha kiterjedésű több mint 100 éve érintetlen Őserdőben maradt fenn a Bükk-fennsík délnyugati részén. Szigorúan védett természetvédelmi terület.
Jávorkút
685 m tengerszint feletti magasságon a Bükk-hegység festői szépségű, kellemes mikroklímájú, túrázásra hívogató környezetében található Jávorkút, mely valamikor kincstári vadászközpont volt a jó vizű Jávor-kút mellett.
Látnivalók:
Vadászház
A lúc- és vörösfenyő óriások között - gr. Bethlen István egykori miniszterelnök hajdani vadászterületén - szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú, zömök épület. Főhomlokzatán faoszlopos tornác fut végig, amelynek középső szakasza csonkatornyos fióktetővel födve kiugrik. A tornácra fazsalugáteres ablakok és ajtók nyílnak; így az épület főbejárata is középen. A terület védett, az egész települést mélyzöld fenyvesek, csemetekertek között megbújó néhány erdészház alkotja, melyek nagy része ma üdülő.
Garadna
A Lillafüredi Állami Erdei Kisvasút egyik végállomása
Látnivalók:
Pisztráng-keltető
A szabadon álló, boronafalú emeletes épület 1934-ben készült. Földszintjén laboratórium és pisztrángkeltető, emeletén lakás található. Alapítója és első vezetője a természettudós Vásárhelyi István volt, aki itt is lakott. Az épület melletti tavacskában és medencékben pisztrángnevelést folytatnak.
Csipkéskút
Közel 1000 m magasságban, kedvező adottságok között erősödhetnek 3 éves korukig a szilvásváradi lipicai ménes csikói.
A Lipicai ménes
A fajta eredete több mint 400 évre nyúlik vissza, amikor 1580. május 19-én döntés született egy hercegi ménes felállításáról a köves, karszt-tetőn fekvő szlovéniai Lipicán. A császári udvar számára kívántak itt kiváló, tűrőképes, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat előállítani. A tenyésztés spanyol lovakkal indult, de egész Európában kutattak olyan mének és kancák után, amelyek a kívánt célt biztosítani látszottak.
A dán királyi ménesből az ugyancsak spanyol hátterű Plútó nevű mén került Lipicára. Követte ezt a mént a nápolyi királyság legjobb spanyol fajtájú méneséből származó Conversano. A csehországi Kladrubból a máig nagy értékűnek tartott Favory törzs alapítója érkezett. Favoryval együtt vásárolták meg a lipicai ménes számára az eredeti spanyol mén Maestosot is. Nápolyból származott a pej színű Neapolitano is, amelyet 13 évesen vették meg a lipicai ménes számára.
Az 1800-as évek elején a Lipicán kialakult ménes sem tudta magát távol tartani az előző évszázadok kiemelkedő tenyészhatású fajtájától az arabtól. A Siglavy törzsből származó arab mén bekerült a fajtába és Siglavy Capriola néven máig virágzó geneológiai vonalat alapított. Időközben kiegészült a lipicai törzs az Incitató és a Tulipan geneológiai vonalakkal. A világon ezt a 8 vonalát ismerik el a fajtának.
Az évszázadok viharaiban a ménes nem mindig folytathatta kívánatos, nyugodalmas életét. A háborúkban előforduló idegen kézre jutás félelme miatt a ménes többször kényszerült menekülésre, többnyire Magyarországra. 1809-1815 között 6 évet élt a ménes Mezőhegyesen. Az 1815-ös visszavonuláskor Mezőhegyesen maradtak az alkatban, tömegben meglévő pluszvariánsok. Mezőhegyesről 1873-ban költözik a lipicai fajtájú ménes Fogarasra, majd 1912 után Fogarasról Bábolnára kerül. Az 1950-es évektől - először csikóévjáratokkal - indult meg a lipicai fajtájú lovak Bükk hegységbe telepítése. A csikókat 1959-ben követte az egész ménes. Évszázados kitérő után a fajta kialakulásához hasonló talaj és éghajlati körülmények közé tért vissza.
Nagymező
Hazai viszonylatban egyedülállóan, 900 méter feletti magasságban terül el. A hegyek övezte Bükk-fennsík központi része. Régen fás terület volt. A bükkösök kiirtása a XVIII. század második felében kezdődött. Egy-egy magányosan álló idős faóriás ennek az egykori erdőnek az emléke.
Figyelemreméltóak a geológiai formái is: felszínét víznyelők szabdalják, melyeket a helyiek töbröknek (tebreknek) neveznek. A töbrökben összegyűlt víz a hegység belsejében földalatti járatokban utat törve magának az alacsonyabban fekvő forrásokból tör felszínre.
A terület növényvilága nagyon változatos: a töbrök alján és oldalain borókások, rekettyések váltják egymást, a mező többi részein pedig változatos, ritka, védett virágokat találhatunk, mint az északi sárkányfű, csinos tárnicska, füles kosbor, kakukk szegfű.
A helyi mikroklíma a geológiai viszonyoknak megfelelően elég hűvös, a víznyelők alján nyáron sem ritka a 0 fok körüli hőmérséklet. A felszín nyitottsága miatt szinte állandó légáramlás tapasztalható.
A töbrökkel, magashegyi bükkösökkel, hegyi rétekkel gazdagított felszín a természetjárók paradicsoma. A fennsík peremhelyzetű köveiről csodálatos kilátás nyílik a környező hegyekre.
"Kövek"
Az agyagpala környezetből markánsan kiemelkedő mészkő sziklaormok és élükre állított gerincek.
A Déli-Bükk: Imó-kő, Fehér-kő, ill. Északi-Bükk: Odvas-, Látó-, Örvény-, Pes-, és Buzgókő stb.
Ablakoskő: Hatalmas mészkőborda "ablakkal" az Ablakoskő-völgyben
Istállóskő: A Bükk legmagasabb csúcsa, 959 méter magas. A csúcs alatt találhatjuk az Istállóskői-barlangot. Ősember lakta tágas barlangterem. Az itt kiásott mintegy harmincezer éves kőeszközök, 80 mázsás őskori tűzhely a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók.
Örvénykő: 773 m magasról gyönyörű kilátás nyílik a Bükktől északra elterülő vidékre. Tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is látszanak.
Létrástető
A Bükk-fennsíknak egy része. Északról a Szárdóka-hegy, keletről a Szent-István-lápa, délről a Kis-Kőris-hegy vonulata, nyugatról Sebesvíz határolja. Ebbe beletartozik a Létrás-lápa (vagy ahogy emlegetik, a Létrási-fennsík), Létrás-tető, a Borókás-töbrök, és a Fekete-sár.
Kialakulása a földtörténeti ókorba tehető. Létrás és közvetlen környéke az országostól eltérő éghajlati képet mutat. Jellemző rá az alacsony évi középhőmérséklet: 6,7 °C. A január -4 °C, a július 17,5 °C átlaghőmérsékletű. Magas a havas téli napok száma.
A térség nem gazdag felszíni forrásokban, mélységi karsztvizekben annál inkább. A Bükk viszonylatában legjobban kutatott a Létrási-Vizes-barlang, mely hosszát tekintve a 6. Magyarországon. Hossza csaknem 3 kilométer, mélysége 85 méter. A jól karsztosodó anizuszi-mészkősávban alakult ki 575 tengerszint feletti magasságban. A barlang bejáratától nem messze elfolyó Disznós-patak a Nagy-Mogyorós-barlangban nyelődik el teljesen. Az út másik oldalán található a Kis-Mogyorós-barlang időszakosan aktív víznyelője. Ezekhez közel helyezkednek el az Ikertebri, a Fenyves-réti, a Patakmedri, a Szepessy, és a Speizi-barlangok.
A növénytársulások jórészt nem az éghajlati hatásokat, hanem az alapkőzet, talaj, mikroklíma adottságait tükrözik. A bükkösök mellett sajátos borókaerdő társulásokat találunk.
A változatos környezet tette lehetővé, hogy még ezen a kis területen is többszáz állatfaj éljen. Állatokat találunk a patak vizében, a barlangokban, az erdőkben és a réteken.
A Bükki barlangok
A Bükk-hegység hazánk barlangokban leggazdagabb vidéke: területén jelenleg 853 barlang ismert, amelyek közül 45 fokozottan védett. Itt található hazánk legmélyebb barlangjainak túlnyomó része, melyek közül az István-lápai-barlang 250 méteres mélységével az ország legmélyebb barlangja.
Az ősemberbarlangoknak nevezett Suba-lyukból, Szeleta-barlangból és Istállós-kői-barlangból kiemelkedő ősrégészeti leletek kerültek elő.
Egyedülálló látványosságot nyújt a lillafüredi Anna mésztufa-barlang. Különlegessége nevében van, miszerint mésztufában, s nem a szokásos kemény, tengeri eredetű mészkőben keletkezett.
Látogatható barlang még, ugyancsak Lillafüreden, az 1931-ben megnyitott Szent István cseppkőbarlang. Benn a hőmérséklet télen-nyáron egyaránt 10 °C. Legnagyobb mélysége kb. 55 m, hosszúsága kb. 350 m.
A Jézus Szíve elnevezésű képződmény fülkéje. Esküvők különleges, évtizedek óta kedvelt helyszíne
A Jézus Szíve elnevezésű képződmény fülkéje.
A barlang kialakulásának különlegessége, hogy üregeit nem utólag oldotta, vájta a víz a befoglaló kőzetbe, hanem azzal egy időben keletkezett. A Lillafüred felett felszínre törő Szinva-forrás vizéből kivált, a völgytalpat kitöltő mésztufa lerakódás mintegy két kilométer hosszúságban, a barlangnál 40 métert meghaladó vastagságban fejlődött ki. Egész Lillafüred - a Palota Szállóval együtt - erre az üregekben gazdag édesvízi mészkőre települt.A mésztufa a mélyből feltörő karsztforrásokból válik ki a felszínen. A télen-nyáron közel azonos hőmérsékletű (8-10 °C) bővizű források medrében megtelepedő mohák és algák élettevékenységük során szén-dioxidot vonnak el a vízből, mely elősegíti a vízben oldott mész kiválását.
Áttufásodott levél maradványa a barlangban
Áttufásodott levél maradványa a barlangban
A mészkéreg a vízbe hullt szerves és szervetlen anyagot (falevelek, növények termései, kavicsok stb.) vékony kéreggel vonta be, majd teljesen befedte, így a mésztufa barlangban számos levéllenyomat és sok megkövesedett ág, fatörzs, vékony gyökér formájú tufaképződmény figyelhető meg a falakon (természetesen a szerves anyag már elkorhadt, és helyét tufaanyag töltötte ki).Az Anna-barlang kialakulása szorosan összefügg a Szinva-patakból kivált mésztufával és a barlangban fakadó forrásokkal (Anna-I. II. III. források).A Szinva medrében a klasszikus módon történő tufaüreg-képződés ma is megfigyelhető. A tufaüreg felszíni vízfolyásból történő képződésének folyamata úgy körvonalazható, hogy a víz a túlhajló peremen a vízfolyás irányában növekedő moha és alga növényzet él, mely élettevékenysége során a mészkiválást elősegíti. Így a perem szélességében és lefelé fokozatosan vastagodik, boltozattá alakul, később az alatta levő tér egészen beboltozódhat. Az Anna-barlangban járva megfigyelhetjük a beboltozódás során keletkezett termek mennyezetét, ahol a mohafonatokon, gyökereken képződött bekérgeződések láthatók.A barlang kialakulásában - a Szinva medrében történő üregképződés mellett - nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk az üregrendszerben feltörő, jelentős vízhozamú Anna-forrásoknak is. Az üregképződés, azaz a tufakőzet oldódása, valamint a vízfeltörés okozta erózió nem tarthatott lépést a Szinva-patakból történő tufaképződés ütemével, így az üregek füzére - melyet az Anna-források vízfolyása fűzött egybe - beboltozódott, de a légteres járatok visszamaradtak az állandó forrásműködés következtében. Idővel a források kifolyási szintje a Garadna-patak bevágódása miatt alábbszállt, így a barlang felsőbb járatszakaszai szárazzá váltak, a víz alsóbb szintre ereszkedése miatt. A barlang feltárásának története külön érdekesség, mely szorosan összefügg a Garadna-Szinva-völgyi vaskohászat hőskorával. A 18. században Fazola Henrik a Garadna- és Szinva-völgyben több helyen vashámorokat létesített, a bővizű patakok és források vízenergiáját hasznosítva a ráverő kalapácsok és egyéb gépek működtetésére. A Kincstár 1770-ben megvette a kis üzemeket, és korszerűsítette azokat. Ekkor épült a Garadna-patakra a Hámori-tavat felduzzasztó első gát is. A jelenleg is látható gát ennek helyén épült 1810-12-ben.A Szinva-völgyben létesített vashámorok vízellátása céljából 1833-ban a mésztufadomb aljában lévő vízfakadást követve tárót hajtottak, melynek során kisebb-nagyobb természetes üreget fedeztek fel. A forrás akkori elnevezése (Háromforrás-barlang) vagy a táróban feltárult több vízfakadásra, vagy a felszínen eredetileg a táró hajtása előtt meglévő több forrásra utal. Az 1833-ba hajtott 94 m összhosszúságú táró csak az I. forrásig készült el. Az Anna II. és a III. forrásokat az 1949-53 között végzett vízműépítési munkák során tárták fel.
Folyosórészlet: faragott
Folyosórészlet: faragott "ajtófélfa"
Az 1833-ban hajtott 94 m hosszúságú vágat kb. 50 m-nél természetes terembe lyukadt, melyből négy további terem vált bejárhatóvá.A felfedezést követően a vágatot kiszélesítették, a víz fölé fahidakat, pallókat helyeztek, és helyi vezetőkkel mutatták be a barlangot.1847-ben járt a barlangban Petőfi Sándor is.
Az első, kezdetleges kiépítést követően a barlangot elhanyagolták. Kadič Ottokár 1912-ben a Szeleta-barlang ásatása során felkereste - akkor Hámori-barlang néven - a feledésbe merült mésztufa üreget, és az addig ismert részeket felmérte. 1913-ban a következőket írja erről (Jelentés a Barlangkutató Bizottságnak 1912. évi működéséről Barlangkutatás, 1913.)
A Bükkben fokozattan védett barlangok: Anna-barlang
Balla-barlang
Balekina-barlang
Bányász-barlang
Bolhási-víznyelőbarlang
Borókás-tebri 2. sz. víznyelőbarlang
Borókás-terbi 4. sz. víznyelőbarlang
Büdös-pest
Diabáz-barlang
Diósgyőrtapolcai-barlang
Fecske-lyuk
Fekete-barlang
Felső-forrási barlang
Gyurkó-lápai-barlang
Hajnóczy-barlang
Három-kúti-barlang
Herman Ottó-barlang
Hillebrand Jenő-barlang
Istállós-kői-barlang
István-barlang
István-lápai-barlang
Jáspis-barlang
Jávorkúti-víznyelőbarlang
Kecske-lyuk
Királykúti-kúti-zsomboly
Kis-kőháti-zsomboly
Kő-lyuk
Kőrös-barlang
Létrási-vizesbarlang
Lilla-barlang
Miskolctapolcai-tavasbarlang
Mexikói-völgyi víznyelőbarlang
Nagykőmázsa-oldali-zsomboly
Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang
Pes-kő-barlang
Pénz-pataki-víznyelőbarlang
Pongor-lyuk
Suba-lyuk
Szamentu-barlang
Szeleta-barlang
Szepesi-Láner-barlangrendszer
Szirén-barlang
Tar-kői-kőfülke
Udvar-kő
Upponyi 1. sz. kőfülke
Vénusz-barlang
Viktória-barlang
(Forrás: http://bukk.gportal.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése