Kis magyar Verespatak - Csincse
Az erdélyi Érchegységben fekvő Verespatak története az elmúlt években nemcsak a magyar, de a világsajtót is bejárta. A már a rómaiak korában is létezett apró bányásztelepülés akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor egy kanadai–román cég, a Rosia Montana Gold Corporation bejelentette, koncessziót kér a román államtól arra, hogy külszíni aranybányát nyisson a hegyekben rejlő mintegy 300 tonna arany és ezüst kitermelésére. Ahhoz, hogy a bánya kimerüléséig, vagyis mindössze 15 évig folyhasson a termelés, 800 hektáros cianid tározó épülne Verespatak és két másik település helyén. Az óriás ciántó miatt a környékről összesen mintegy 2000 embert telepítenének ki – a haszon nagy része a 80%-ban kanadai tulajdonú vállalaté lenne, a majdani bányával járó felbecsülhetetlen környezeti károkért egyelőre nincsenek felelősök. A civil szervezetek által szervezett nemzetközi tiltakozókampányra reagálva 2005-ben Persányi Miklós, akkori magyar környezetvédelmi miniszter is a magyar kormány rosszallását fejezte ki a román terv miatt. A bírósági eljárás jelenleg is folyik. De talán nem is kell a romániai Érchegységbe utaznunk, ha olyan környezetromboló bányászati óriás-beruházást keresünk, amely rövid távú anyagi haszon érdekében egész közösségek sorsát változtatja meg, és emberek ezreinek egészségét sodorja veszélybe. Elég Polgár felé indulni az M3-as autópályán, majd letérni a Miskolctól 35 kilométerre fekvő Csincse irányába.
A kőkortól a lignitbányáig
Habár Csincse csak 1994-ben kapta meg a falusi rangot, története már a kőkorszakba visszanyúlik. Itt találták meg a vaskorszaki híres szkíta leletet, az üldözött, vagy megtámadott és leroskadó aranyszarvast. Itt vívták 1596-ban a mohácsi csata után a második legnagyobb mezei ütközetet, ami mezőkeresztesi csata néven írta be magát a történelembe. Az évszázadok során létrejött tanyavilág csak a huszadik század közepén alakul át tanyaközponttá, majd faluvá, ebben fontos szerepet játszott a Budapest-Miskolc vasútvonal kiépítése, ami jelenleg átszeli a falut, és az egyetlen közlekedési eszközt biztosítja a kocsival nem rendelkezők számára. Csincsén jelenleg közel 700-an laknak, az itt élők jórészét a mezőgazdaság tartja el. A közeli bükkábrányi bányában csupán két tucat ember dolgozik, így a falu megélhetése szempontjából nincs kiszolgáltatva sem az erőműnek, sem a bányának.
A bükkábrányi bánya a Mátrai Erőmű Részvénytársaság tulajdona, 1985 óta látja el lignittel az ország legnagyobb lignittüzelésű erőművét. A Magyar Villamos Művek vezérigazgatója, Mártha Imre már az erőmű új 440 MW-os blokkjának megépítését tervezi, ehhez az MVM elképzelése szerint ki kell bővíteni a bükkábrányi bányát is, ami valójában már 1996-ban napirendre került, ahogy Csincse falu problémája is.
Útban vannak
Csincse ugyanis pontosan a bővítés útjában helyezkedik el. Ahhoz, hogy az értékes lignitlelőhelyekhez hozzáférjenek, a falut egy az egyben át kell telepíteni, vagy szerencsétlenebb esetben az ingatlanok egy részét kisajátítva körbe kell azt bányászni. A kilencvenes évek közepén a polgármestert még Németországba is elvitték, az ottani hasonló esettel demonstrálva, hogy egy ilyen áttelepítés akár még egy falu hasznára is válhat. A német példa persze mesébe illő, nem úgy, mint a verespataki. Mivel az MVM 80%-ban hitelből kívánja fedezni az erőmű új blokkjának építését, így megkérdőjeleződik az is, vajon a bányabővítésre lesz-e elegendő pénz. Marad tehát a falu körbebányászása, ami a Budapest-Miskolc járat áthelyezésével is együtt járna. A vasút jelenleg a közepén szeli át a falut, napi összeköttetést biztosítva a Miskolcon vagy annak környékén dolgozóknak. A bányabővítés esetén ez a vasútvonal 4-5 kilométerrel arrébb kerülne, ami jócskán megnehezítené az amúgy is nehéz körülmények között lévő falusiak életét.
A polgármester ugyanakkor tisztességes kompenzáció mellett nem tartja elképzelhetetlennek az átköltöztetést és körbebányászást sem. Bízik a bányában és hiszi, a német példa nálunk is hasonlóan működőképes lehet.
Bánya, kár
A helyiek azonban már koránt sem ilyen optimisták. A házak fala már most is mindenhol repedezik az elszívott talajvíz miatt megsüllyedt alapoktól. A bánya meg hol fizet, hol nem. A szerencsésebbek szemét kiszúrták ugyan 15000 forinttal, ami a folyamatos repedések betömködésére inkább csak elfedés szinten elég. Találni azonban olyan falusit is, akinek hiába repedezik a házfala kívül-belül, eddig egy fillér kártérítést sem kapott. És a pénz itt is nagyon jól jön. Vannak, akik havi 12 ezerből élnek négyen. Ők azért költöztek Csincsére, mert itt olcsó volt a telek, könnyű volt építkezni. Csakhogy arra nem figyelmeztette őket senki, hogy a ház két éven belül csaknem lakhatatlanná válik a bánya okozta repedések miatt.
Az itteniek életét megkeserítő másik súlyos probléma a szénpor, amit nagy sötét felhőként fúj át a szél a külszíni fejtés következtében. A fekete por befed mindent, a redőnyöket, függönyöket, a teraszt és magát a házat is. Van, hogy egész lapáttal söpörnek össze belőle egy szelesebb nap után. Nyáron a fehér ruhát nem lehet kiteregetni a szabadban, hiszen koromfekete lesz minden. Egy falusi elkeseredve panaszolta, hogy a fehér kerti bútort most cserélték le pár hónap után zöldre; azon nem annyira látszik meg a feketeség.
De nem csak Csincsét sújtja a bánya átka, a közeli Bükkábrányban és Mezőnyárádon, a bánya közvetlen közelében már évtizedek óta tapasztalják ezeket a jelenségeket. Bükkábrányban az itt élő emberek azt mondják, hogy az asztmás gyerekek száma igencsak megnőtt az elmúlt 15-20 évben. Persze küldtek a bánya megbízásából ide szakértőket, az egészségügyi állapotot felmérni. A kutatók ugyan nem találtak semmit, de a falusiak hisznek is a hivatalos eredményeknek, meg nem is. Ők csak azt tudják, feltűnően magas a megbetegedések száma egy ideje.
Lignitláz
A szénpor lepte falvak sorsát sem a közvélemény, sem a magyar kormányzat nem viseli egyelőre a szívén. Csincse csak egy aprócska falu a térképen, körbebányászható, áthelyezhető, talán akár fel is számolható, ha Magyarország energiaéhségének csillapításához rajta keresztül vezet az út. Ha megépül a Mátrai Erőmű új lignitblokkja, amelynek a kapacitása önmagában nagyobb lenne, mint a teljes magyar szélerőműparké, nem kétséges, hogy Csincse nyugodt napjai meg vannak számlálva. A tavalyi gázválság egyik tanulsága, hogy Magyarország ki van szolgáltatva a külföldről importált energiának, értsd, az orosz földgáznak - a szakértők egybehangzó véleménye, hogy ezen változtatni kell. Kérdés azonban, hogy újabb függőséget teremtő, környezetszennyező és drága energiafajtákba fektetünk-e soha vissza nem térülő összegeket, vagy hosszú távra gondolkodunk előre, és az energiahatékonyságot, illetve a rendelkezésünkre álló számos megújuló energiaforrás kiaknázását szolgáló fejlesztést választjuk-e.
Verespatak haladékot kapott, bár az új hírek szerint ez sem szól örökre. Az ideiglenesen megmenekült település lakói talán még megköszönhetik a sorsnak, hogy a környékbeli hegyek csak aranyat, és nem gyenge fűtőértékű lignitet rejtenek.
-- Dóci Gabriella
A kőkortól a lignitbányáig
Habár Csincse csak 1994-ben kapta meg a falusi rangot, története már a kőkorszakba visszanyúlik. Itt találták meg a vaskorszaki híres szkíta leletet, az üldözött, vagy megtámadott és leroskadó aranyszarvast. Itt vívták 1596-ban a mohácsi csata után a második legnagyobb mezei ütközetet, ami mezőkeresztesi csata néven írta be magát a történelembe. Az évszázadok során létrejött tanyavilág csak a huszadik század közepén alakul át tanyaközponttá, majd faluvá, ebben fontos szerepet játszott a Budapest-Miskolc vasútvonal kiépítése, ami jelenleg átszeli a falut, és az egyetlen közlekedési eszközt biztosítja a kocsival nem rendelkezők számára. Csincsén jelenleg közel 700-an laknak, az itt élők jórészét a mezőgazdaság tartja el. A közeli bükkábrányi bányában csupán két tucat ember dolgozik, így a falu megélhetése szempontjából nincs kiszolgáltatva sem az erőműnek, sem a bányának.
A bükkábrányi bánya a Mátrai Erőmű Részvénytársaság tulajdona, 1985 óta látja el lignittel az ország legnagyobb lignittüzelésű erőművét. A Magyar Villamos Művek vezérigazgatója, Mártha Imre már az erőmű új 440 MW-os blokkjának megépítését tervezi, ehhez az MVM elképzelése szerint ki kell bővíteni a bükkábrányi bányát is, ami valójában már 1996-ban napirendre került, ahogy Csincse falu problémája is.
Útban vannak
Csincse ugyanis pontosan a bővítés útjában helyezkedik el. Ahhoz, hogy az értékes lignitlelőhelyekhez hozzáférjenek, a falut egy az egyben át kell telepíteni, vagy szerencsétlenebb esetben az ingatlanok egy részét kisajátítva körbe kell azt bányászni. A kilencvenes évek közepén a polgármestert még Németországba is elvitték, az ottani hasonló esettel demonstrálva, hogy egy ilyen áttelepítés akár még egy falu hasznára is válhat. A német példa persze mesébe illő, nem úgy, mint a verespataki. Mivel az MVM 80%-ban hitelből kívánja fedezni az erőmű új blokkjának építését, így megkérdőjeleződik az is, vajon a bányabővítésre lesz-e elegendő pénz. Marad tehát a falu körbebányászása, ami a Budapest-Miskolc járat áthelyezésével is együtt járna. A vasút jelenleg a közepén szeli át a falut, napi összeköttetést biztosítva a Miskolcon vagy annak környékén dolgozóknak. A bányabővítés esetén ez a vasútvonal 4-5 kilométerrel arrébb kerülne, ami jócskán megnehezítené az amúgy is nehéz körülmények között lévő falusiak életét.
A polgármester ugyanakkor tisztességes kompenzáció mellett nem tartja elképzelhetetlennek az átköltöztetést és körbebányászást sem. Bízik a bányában és hiszi, a német példa nálunk is hasonlóan működőképes lehet.
Bánya, kár
A helyiek azonban már koránt sem ilyen optimisták. A házak fala már most is mindenhol repedezik az elszívott talajvíz miatt megsüllyedt alapoktól. A bánya meg hol fizet, hol nem. A szerencsésebbek szemét kiszúrták ugyan 15000 forinttal, ami a folyamatos repedések betömködésére inkább csak elfedés szinten elég. Találni azonban olyan falusit is, akinek hiába repedezik a házfala kívül-belül, eddig egy fillér kártérítést sem kapott. És a pénz itt is nagyon jól jön. Vannak, akik havi 12 ezerből élnek négyen. Ők azért költöztek Csincsére, mert itt olcsó volt a telek, könnyű volt építkezni. Csakhogy arra nem figyelmeztette őket senki, hogy a ház két éven belül csaknem lakhatatlanná válik a bánya okozta repedések miatt.
Az itteniek életét megkeserítő másik súlyos probléma a szénpor, amit nagy sötét felhőként fúj át a szél a külszíni fejtés következtében. A fekete por befed mindent, a redőnyöket, függönyöket, a teraszt és magát a házat is. Van, hogy egész lapáttal söpörnek össze belőle egy szelesebb nap után. Nyáron a fehér ruhát nem lehet kiteregetni a szabadban, hiszen koromfekete lesz minden. Egy falusi elkeseredve panaszolta, hogy a fehér kerti bútort most cserélték le pár hónap után zöldre; azon nem annyira látszik meg a feketeség.
De nem csak Csincsét sújtja a bánya átka, a közeli Bükkábrányban és Mezőnyárádon, a bánya közvetlen közelében már évtizedek óta tapasztalják ezeket a jelenségeket. Bükkábrányban az itt élő emberek azt mondják, hogy az asztmás gyerekek száma igencsak megnőtt az elmúlt 15-20 évben. Persze küldtek a bánya megbízásából ide szakértőket, az egészségügyi állapotot felmérni. A kutatók ugyan nem találtak semmit, de a falusiak hisznek is a hivatalos eredményeknek, meg nem is. Ők csak azt tudják, feltűnően magas a megbetegedések száma egy ideje.
Lignitláz
A szénpor lepte falvak sorsát sem a közvélemény, sem a magyar kormányzat nem viseli egyelőre a szívén. Csincse csak egy aprócska falu a térképen, körbebányászható, áthelyezhető, talán akár fel is számolható, ha Magyarország energiaéhségének csillapításához rajta keresztül vezet az út. Ha megépül a Mátrai Erőmű új lignitblokkja, amelynek a kapacitása önmagában nagyobb lenne, mint a teljes magyar szélerőműparké, nem kétséges, hogy Csincse nyugodt napjai meg vannak számlálva. A tavalyi gázválság egyik tanulsága, hogy Magyarország ki van szolgáltatva a külföldről importált energiának, értsd, az orosz földgáznak - a szakértők egybehangzó véleménye, hogy ezen változtatni kell. Kérdés azonban, hogy újabb függőséget teremtő, környezetszennyező és drága energiafajtákba fektetünk-e soha vissza nem térülő összegeket, vagy hosszú távra gondolkodunk előre, és az energiahatékonyságot, illetve a rendelkezésünkre álló számos megújuló energiaforrás kiaknázását szolgáló fejlesztést választjuk-e.
Verespatak haladékot kapott, bár az új hírek szerint ez sem szól örökre. Az ideiglenesen megmenekült település lakói talán még megköszönhetik a sorsnak, hogy a környékbeli hegyek csak aranyat, és nem gyenge fűtőértékű lignitet rejtenek.
-- Dóci Gabriella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése