Természetvédelem...

Gazdálkodás természetvédelmi területeken
A mezõgazdasági tevékenység, az erdõgazdálkodás, az ember felszíni és felszín alatti vizekre gyakorolt hatása mind-mind alakította, formálta azt a környezetet, melyben a különbözõ állat- és növényfajok megtalálják életfeltételeiket.
Az ember ökoszisztémában való megjelenésével visszavonhatatlanul rányomta annak működésére a maga bélyegét, az ember által „belakott” tájak természeti értékeinek fenntartása ezért nem történhet másként, csak a társadalom azért felelõs rétegeinek további aktív közreműködésével. Éppen ezért Magyarország természetes élõhelyei nem kezelhetõk érintetlen rezervátumokként, zárványokként a civilizált világ ölelésében-szorításában. Nem hagyható magára tehát a természet, mivel annak évszázadok alatt kialakult változatossága továbbra is függ a földművelés helyes módon megválasztott formáitól.
Míg a történelmi idõkben a mezõgazdasági és erdõgazdálkodási tevékenységet alapvetõen a környezeti lehetõségek határozták meg, napjainkban a modern agrárgazdálkodás irányát számos egyéb tényezõ befolyásolja. A gazdálkodók birtokméreteiknek, a gazdaság technológiai fejlõdésének, az aktuális agrártámogatási, illetve piaci lehetõségeknek megfelelõen más és más módon gyakorolják földhasználati tevékenységüket, és ennek megfelelõen munkájuk természetre gyakorolt hatása is igen széles palettán mozog. Az apró parcellán, kis intenzitással, a vegyszerhasználat mellõzésével folytatott gazdálkodási tevékenység természetvédelmi értékelése nyilvánvalóan eltér a nagytáblás, intenzív, iparszerű élelmiszeralapanyag–termelésétõl, ugyanakkor – ha nem is természetvédelmi szempontból – el kell ismerni a két véglet és a közte meghúzódó számos gazdálkodási stratégia létjogosultságát.
A gazdálkodási tevékenység tehát nem csak a természetvédelmi területeken van jelentõséggel a biodiverzitásra, éppen ezért a természetvédelem sem koncentrálhat kizárólag a hazai vagy uniós jogszabályok alapján védett területekre. Napjainkban számos olyan eszköz áll a természet megõrzéséért tenni akaró állami vagy civil természetvédelmi szervezetek rendelkezésére, mely elõsegítheti azt a folyamatot, mely végül – reményeink szerint – a természetközeli gazdálkodáshoz vezet el.
Az eszközök skálája a szemléletformálástól az önkéntesen vállalt gazdálkodói kötelezettségeken (agrár-környezetgazdálkodási kifizetések) keresztül egészen a fokozott védett területek szigorúan beszabályozott kezeléséig – vagy éppen a kezelés teljes elhagyásáig – húzódik. A nem védett területeken a természetvédelem fontos feladata – az agrár-környezetgazdálkodási intézkedések kialakításában és végrehajtásában való együttműködésén keresztül – a gazdálkodók ösztönzése a kifejezetten természetvédelmi célú, vagy természetvédelmi hatással bíró célprogramokba való belépésre. Ebben a feladatban a 2009. év fordulópontot jelent, hiszen a kifizetésekért felelõs agrártárca az idei évben nyitja meg az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésekhez való csatlakozás „aranykapuját”. A Natura 2000 hálózattal érintett területeken – amely hazánk kb. 21%-át fedi le – a 269/2007. Korm. rendelet, és az ahhoz szorosan kapcsolódó 128/2007. FVM rendelet alapján a gyepterületeken már a 2007/2008-as gazdasági évben igényelhetõk voltak a Natura 2000 területek földhasználati elõírásainak betartásáért járó kompenzációs kifizetések. A védett természeti területeken való gazdálkodást a természetvédelmi oltalom kihirdetését szolgáló jogszabály, a természetvédelmi kezelési terv, valamint a hatályos jogszabályok alapján meghozott hatósági döntések határozzák meg. Tekintettel arra, hogy a védett természeti területek az ország területének közel 9%-át érintik, közös érdekünk, hogy a természetvédelmi érdekek elsõbbségének megõrzésével olyan irányokat szabjunk a védett természeti területeken történõ gazdálkodásnak, amely elõsegíti a természetközeli gazdálkodási módok elterjedését. A védett természeti területeken folyatatott gazdálkodás speciális esete az állami tulajdonú és a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévõ területeken végrehajtott természetvédelmi célú területkezelés. Ez a védett természeti területek mintegy harmadán valósul meg. Ezeknek a területeknek egy része az ún. szentélyterületek közé tartozik, így azon kizárólag a természeti állapot fenntartásához nélkülözhetetlen legszükségesebb beavatkozások végezhetõk el, mint pl. az inváziós fajok visszaszorítása, vagy a kedvezõtlen szukcessziós folyamatok befolyásolása. A fennmaradó területek közül azokon, melyeken a természetvédelmi érdekek fokozott odafigyeléssel történõ kezelési tevékenységet igényelnek, a nemzeti park igazgatóságok végzik el a kezelési feladatokat, míg az állami tulajdonú védett természeti területek több, mint felén a gazdálkodók bevonásával, természetvédelmi célú területkezelési szerzõdések alapján valósul meg a védett természeti értékek fenntartása.