A kávéfogyasztás világméretű elterjedése csak néhány száz éves múltra tekint vissza, ám ez mit sem befolyásolta népszerűségét. Bár karrierjét reggeli italként kezdte, mára számos étel alkotórészévé is vált. Mint több más "sikernövény" a kávé is a trópusok lakója. Fényes zöld leveleivel díszítőértéket is képvisel, így egyre gyakrabban kapható virágboltokban is.
A kávécserje ültetvények szerte a trópusok hegyvidékien megtalálhatóak, legfontosabbak Brazíliában, Mexikóban, Kubában, Nicaraguában vannak. Ezeket általában 900 méteres tengerszint feletti magasságban, mély termőrétegű talajokon létesítik, ahol a csapadék eloszlása egész évben egyenletes, a hőmérséklet pedig 14-24oC között van.
A kávéfogyasztás kezdeteiről kevés írásos emlék maradt ránk. Egyes források szerint a X. században Abesszíniában élő nomád törzsek tagjai figyelték meg, hogy ha kecskéik a kávécserje lombjából legeltek, nem tudtak aludni utána. Feltehetően ekkor kezdték alkalmazni először áloműzőként, de még feldolgozás nélkül, nyersen fogyasztották gyümölcsét. Italt először az Oszmán Birodalomban, Jemenben készítettek belőle egy szerzetesrend tagjai, akik már azelőtt is alkalmaztak serkentő növényi kivonatokat, mivel szertartásaikat éjszakánként tartották. Ezután a kávé ismert lett Szíriában és Egyiptomban is, és amikor eljutott Isztambulba, ott már kávéházakat is nyitottak hívei.
Mint minden újdonságnak, ennek a szenvedélynek is akadt ellentábora, már kezdetektől fogva. Az Oszmán Birodalom vezetői a kávéházakban folyó kábítószer fogyasztásra hivatkozva sorra hozták a megszorító intézkedéseket, radikális rendeleteket. II. Szelim bezáratta a kocsmákat és kávéházakat, III. Murád pedig gályarabsággal fenyegette azokat, akik működtették ezeket az intézményeket. Mivel e rendeletek nem érték el céljukat, IV. Murád már halálbüntetéssel sújtotta a dohány- és kávéfogyasztókat. Nyomatékul őrsége éjszakánként ellenőrző portyákat tartott Isztambulban, amit a reggelente az utcákon heverő holttestek bizonyítottak. Az uralkodó halála után ismét enyhültek a szabályok, és sorra nyitottak ki a régi kávézóhelyek.
Tekintettel arra, hogy ekkortájt már világszerte hódított a kávé, angol körökben is akadt ellenzéke, mert "megzavarja a test egyensúlyát, álmatlanságot, letargiát, melankóliát okoz" -mondták. Ám rövidesen belátták, hogy mind politikai mind pedig vallási támadása hasztalan az olyan dolgoknak, melyeket nép nagy része elfogad. Így a kávét és kultuszát a XVII. század vége óta nem érte már támadás.
Mire a csészébe kerül...
...addig bizony hosszú utat tesz meg. Betakarítás után erjesztik a termést, azután szárítják. Ezt követi a hántolás, és a méret szerinti osztályozás. Átlagosan 100 kg termésből 20 marad a feldolgozás után. Ez persze függ a pörkölés intenzitásától is, ami az aroma kialakításban is fontos szerepet játszik. Úgymint a fajta és a termőtáj klimatikus adottságai is - akárcsak a borok esetében. A pörkölés során a kávébab megduzzad, keményedik, nedvességtartalma csökken, a feldolgozási sort végül a többmenetes őrlés zárja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése