Jáde

A jáde Kína iparművészetében fontos szerepet játszó, régóta megbecsült féldrágakő. Két különböző követ jelöl: az egyik a nefrit, a másik a jadeit. Mindkét ásvány több színben fordul elő, s nehéz megkülönböztetni őket. Összetétele: kalcium-magnézium-szilikát.
Századokon keresztül azt hitték, hogy egyféle jáde létezik, míg 1863-ban két típusát azonosították, a jadeitot és a nefritet. A nefrit gyakoribb, de mindkettő finomszemcsés, faragásra alkalmas kő. A jadeit a piroxén csoporthoz tartozik. Sokféle színnel fordul elő, zöld, lila, fehér, rózsaszín, barna, vörös, kék, fekete, narancs és sárga. A fényezett jadeit felülete általában gödröcskés.
A nefrit színe általában zöld, de van szürkés, vastartalma esetén barnás vagy vöröses színű változata is. A nefrit nagy tömegekben fordul elő, pl. 1763-ban Chien-lung császár 39 táblát hozatott 2650 kg súlyban. A legtöbb Kelet-Türkmenisztánból került Kínába. Faragására legszívesebben a folyók medrében talált köveket használtak.
A legkeresettebb jadeit a fehér árnyalatú, zöld foltos volt. A jadeitot Burmából importálták a kínaiak.
Konfúciusz a jádét az erény szimbólumának tartotta. A legősibb áldozati edényeket és kultikus tárgyakat is ebből készítették, a szertartások bemutatásánál a császár ékszerei is megfelelő színű jádeból voltak. A Chou-dinasztia alatt készült Szertartások Könyve a követ a világ legértékesebb tárgyának tartja, ebben a korban kezdték el használni a dísztárgyak és ékszerek díszítéséhez. Külön hivatal volt a császári udvarban a jáde tárgyak őrzésére. 1176-ban, a Sung-dinasztia korában, 100 kötetben 700 ábrával elkészítették a császári kincstár jádeból készült drágaságainak katalógusát.
A 8. századtól főként ékszerek és dísztárgyak készültek belőle. A jáde faragás technikája megőrizte az ősi módszereit, ma a pekingi művészek ugyanazokkal a technikákkal készítik a dísztárgyakat, mint a 3000 évvel ezelőtt élő mesterek.
A jáde az erő, a szilárdság, a hatalom képviselője. Viselőjének bátorságot, higgadtságot, jó kifejezőképességet ad. Jó hatással van az anyagcserére, az izületi fájdalmakra, a termékenységre, a szívre és a vérkeringésre.

A kínai jáde

A tiszta jáde fehér, vagy színtelen. Ami a magyaroknak az alabástrom, az a kínaiaknak a jáde. És még sokkal-sokkal több. Természetesen nem csak azért, mert az alabástrom csak fehéren szép, míg a jáde a belekerült más elemektől, vastól, mangántól, krómtól színesen is az, mély zölden, pedig egyenesen a legszebb. Azért is több a jáde, mint az alabástrom, mert amellett, hogy a legszebb külső tulajdonságokat a jáde szépségéhez hasonlítják a kínaiak, a kínai kultúrában a legnemesebb elvont tulajdonságoknak is a jáde a szimbóluma. Konfuciusznál a jáde tisztasága és keménysége az emberi természet erős hitét és megingathatatlan becsületességét jelentette. A Nyugati utazás című XVI. századi klasszikus kínai regényben a legfőbb hatalom birtokosának, az Ég Urának a neve Jáde Császár volt. A XVIII. században keletkezett A vörös szoba álma című szintén klasszikus regényben pedig egyenesen az egyik főszereplő volt egy darab értékes jáde az előző életében, azaz egy jáde reinkarnációjaként született újra, nem mellesleg egy jáde kővel a szájában.
Habár a továbbiakban a jáde szót használjuk, van egy kis zűrzavar az elnevezés körül. Csak 1863-ban fedezte fel a francia Alexis Damour, hogy a jáde szót valójában két különböző ásvány neveként használják. Az egyik ásvány a nefrit, ami kalcium- és magnézium-szilikát. A másikat Damour elnevezte jadeitnek. Ez az előbbinél keményebb ásvány, minthogy alumínium- és nátrium-szilikát. Kínában éppen ez utóbbi nincsen, a nefrit viszont bőségesen megtalálható. Az egyszerűség kedvéért ezt nevezzük "kínai jádénak". Míg jadeitet Kínába a történelem folyamán főképpen Burmából importáltak (innen a közkeletű burmai jáde elnevezése), addig nefritet, azaz kínai jádét több helyen is bányásztak és bányásznak most is Kínában, például Shaanxi tartományban Lantiannél, Gansu tartományban Jiuquannél, Liaoning tartományban Youyannél, Xinjiang Autonóm Területen Hetiannél. Nem is csoda, hogy a világ legnagyobb jáde-exportőre Kína.
A Kínai Mezőgazdasági Minisztérium 1995-ben a Henan tartományban levő Zhenping megyének a kitüntető "A jáde hazája" címet adományozta. Ha a jáde hazája Kínában van, a fővárosának is valahol itt kell lennie. Így is van. Henantól északkeletre, Liaoning tartomány mandzsu autonóm megyéjében található Xiuyan a jáde fővárosának nevezi magát. Enyhén szólva nem jogtalanul. Az adatok magukért beszélnek. Több mint 3 millió tonna jádét lehet még az itteni, egyébként már évezredek óta használatos lelőhelyekből kinyerni. Számítások szerint ez a világ becsült készletének 60%-át jelenti. 1000 feldolgozó műhelyt látnak innen el jádéval és a világ legrégebbi megmunkált jádéjét is itteni mesterek, készítették valamikor 10 ezer évvel ezelőtt. Ha már a jáde fővárosáról van szó, a legrégebbi jáde xiuyani, akkor vajon a valaha fellelt legnagyobb jáde is itteni? Mondhatnánk, természetesen. 1960-ban találták, az 5,5 méter hosszú, 4,5 méter széles és 2,5 méter magas jáde több mint 260 tonnát nyomott, nyolcszor annyit, mint az a Burmából származó kő, amelyik a "Jáde király" nevet viselte.
A bányászat azonban csak az első lépés, a megmunkálás ugyan olyan fontos a jáde értékében, mint maga a kő. Az 1960-ban megtalált xiuyani hatalmas kőből például a világ legnagyobb jáde-Buddháját faragták ki. Most Anshanban található, és bekerült a Guinness Rekordok könyvébe is. De miért éppen Buddha-szobornak faragták ki a 260 tonnás jádét? Az egyik, ha nem a legközkedveltebb témája a jáde faragóknak a Buddha-ábrázolás. Ugyanis önmagában a nagypocakos Buddha, valamint maga a jáde is a szerencsét, a boldog életet jelképezi, és segít az embereknek a nyugodt, hosszú élet elérésében. Egy jáde-Buddha tehát még inkább ugyanezeknek a jelképe.
A jáde vésés, és még inkább a jáde feldolgozása a buddhizmus megjelenésénél sokkal régebb időkre nyúlik vissza Kína történetében. Több centruma is van a jáde vésésnek. Nem csoda, hogy ezek közül az egyik Liaoning tartományban található.

Már 7000 évvel ezelőttről is találtak olyan jáde követ, amiről biztosan állítható, hogy nem használati tárgyként, hanem szimbolikus jelentősége miatt használták. Ezeknek a megmunkált jáde köveknek ceremóniáknál, vallási rituáléknál volt fontos szerepük. Aztán még sokáig a jáde volt a legértékesebb kő, amit Kínában az emberek ékszerként használtak, de néha még az aranynál is értékesebb volt.

A Jáde-Buddha templom Sanghaj Putuo kerületében épült, és a buddhizmus kínai Chan ágához tartozik. A templom a dél-kínai templomok egyik leghíresebbike. A Qing-dinasztia végén megépített templom azért kapta ezt a nevét, mert ott egy jádéből készült Buddha-szobor áll. A templom nagy méretű, három, hátul elhelyezkedő pavilonja van. Ez az Égi Isten pavilonja, a Daxiongbaodian pavilon és az apát szobája. Az apát szobája fölött magasodik az úgynevezett Jáde-Buddha épület, amelyben az ülő Buddha-szobor található, amelynek faragása meglehetősen finom. Az épülettől nyugatra fekszik az úgynevezett Fekvő-Buddha pavilon, amelyben egy nagyobb és egy kisebb, jádéből készült fekvő Buddha-szobor található.
A kínai faragóművészet hosszú múltra tekint vissza. A népművészek különböző anyagokból gyönyörű dísz- és használati tárgyakat készítettek, így ennek a művészeti ágnak többféle műfaja alakult ki. Többek közt a jáde-, a csont-, a fa-, a bambusz- és a márványfaragás, amelyek a kínai művészet tárházának jelentős részét alkotják.

Ősi Kínai faragások

Az időszámítás előtti 6000-2000 közötti kőkorszakban, Kínában már kerámiaszobrokat, bronztárgyakat, jáde faragványokat, lakkfaragványokat és más faragásokat készítettek. A faragások fő jellegzetessége a dekorativitás volt. Minden műfajban megtalálható a kínai nemzet sajátos díszítőeleme.
Például a kínai faragási műfajok egyike, a jáde faragás több mint 4000 éves múltra tekint vissza. A felhasznált anyagoktól függően megkülönböztetjük a zöld jáde faragást, a zöld jáspis-, az achát-, a kristály- és a korallfaragást. Az anyagok természetes színével és alakjával összhangban lenyűgöző dísztárgyakat alkotnak a különböző drágakövekből. A technikai eljárások között a vésés, a csiszolás, a köszörülés és a fúrás szerepel. A jáde faragás két műfajra oszlik attól függően, hogy dísztárgyként vagy használati tárgyként használjuk őket. A dísztárgyak között szerepelnek olyanok, amelyek emberi és állati alakokat, mindennapi tárgyakat, eszközöket, virágokat, növényeket jelenítenek meg. A használati tárgyak között gyűrűk, pecsétek, ékszerek szerepelnek. A pekingi Tiltott Városban, azaz a Császári Palotában egy óriási jáde követ őriznek, amely a világ legnagyobb jáde darabja. Hosszúsága több mint 2 méter. Súlya meghaladja az 5000 kilót. A 18. században több faragóművész 6 évi munkájába tellett, mire elkészítették. A kő azt ábrázolja, hogy az emberek hogyan győzték le az árvizek pusztításait Da Yu, az időszámítás előtti 22-17. század között uralkodott Xia-dinasztia első vezérének vezetésével. A jádén egy mozaikkép látható, amelyen a hegycsúcsok egymást fedik, fák borítják a hegyeket, a vízesések magasról zúdulnak le. A barlangok mélyek és titokzatosak. Da Yu vezetésével az emberek a meredek hegyoldalon fejszével, fúróval, lapáttal és kalapáccsal egy árvízelvezető-csatornát építettek. A kép szemléletesen ábrázolja a megfeszített munkát, mely jól tükrözi a kínai jáde faragás magas színvonalát.

"A jáde épségben visszatér"

A Hadakozó Államok korában a jáde valamilyen oknál fogva a Csao királyságba, a mostani észak-kínai Henan tartományba került. A Csao királyság, mivel az akkori Kína közepén feküdt, kulturálisan és gazdaságilag egyaránt fejlettebb volt a többi államnál. Katonai szempontból azonban a gyengébbek közé tartozott, az erős katonai hatalom, a szomszédos Csin királyság állandó fenyegetést jelentett számára.

A csin király tudomást szerzett róla, hogy He mester világhírű jádéja a Csao király kincstárában van és l5 várat ajánlott fel cserébe érte. A csao király nem merte erős szomszédja ajánlatát visszautasítani, azonban tartott tőle, hogy ez az un. csere valójában csapda, vagy valamilyen csel. A szorult helyzetbe került uralkodónak Lin Hszian-zsu, az egyik főnemes felajánlotta, hogy a jádéval Csin királyhoz utazik és csak abban az esetben, hagyja ott a jádét, ha a csin király valóban átengedi a felajánlott 15 várat a Csao királyságnak. Ha nem jön létre a csere, épségben visszahozza a jádét. Miután megérkezett Csen király urdvarába, Lin megmutatta a jádét a királynak, aki mintha megfeledkezett volna mindenről, csak gyönyörködött a jádéban és egy szóval sem említette az általa felajánlott 15 várat. Ekkor Lin Hszian-zsu a királyhoz lépett és azt mondta: "Van azonban egy kis hiba a jádén, megmutatom felségednek!" A király hitt neki és odaadta a jádét. Ekkor Lin néhány lépéssel egy kőoszlophoz ugrott és harsányan azt mondta a királynak " l5 várat igért Felséguralkodómnak. Most megtarthatja a szavát. Sziveskedjék kiadni a parancsot, s miután a csao katonák megszállták a 15 várat, felségedé a jáde. Ha erőszakkal próbálja kivenni kezemből, akkor jádéstul nekirohanok az oszlopnak, igy megsemmisül a jádé és jómagam is. Várak nélkül nincs csere." A csin király mégiscsak sajnálta a 15 várat, igy aztán nem volt más választása, hazaengedte Lin-t. Aki még aznap elutazott a jádéval a Csen királyságból.

Ez is valós történelmi esemény, és így lett belőle közmondás: Ha valaki Kínában, épségben visszaadja a kölcsönkért értékes tárgyat a tulajdonosának, rendszerint ezt mondja hozzá: 'Köszönöm szépen, a drága jáde épségben visszatért. "

ELŐFORDULÁSA
A jadeit metamorf kőzetekben és hordalékban található. A legfontosabb jáde lelőhely Burmában és Kínában van. A jáde történelmileg fontos forrása Guatemala, a közép-amerikai indiánoknak szolgáltatott alapanyagot a faragáshoz. Japánban és Kaliforniában is előfordul.