Faktorálás...

A faktoring számviteli kérdései
A faktorálás, mint a követelés Ptk. szerinti engedményezése, érdemileg eltér a faktorálás, mint követelések beszedésre történő átvétel intézményétől, mind jogszabályi, jogi háttér, mind számviteli elszámolás vonatkozásában. Abban az esetben, ha az ügyfél a könyvelésben kimutatott követelést csak beszedésre adja át a faktornak, akkor nem történik engedményezés, abban az esetben a szállító (ügyfél) nem számol el értékesítést, követeléseit a könyvviteli nyilvántartásokból nem vezeti ki. A követelés megvásárlására és megelőlegezésére vonatkozó ügyletekben a faktorcégnél keletkező követelés nem ugyanazt a követelést testesíti meg, azoknak nem ugyanaz a fél a kötelezettje, és nem feltétlenül azonos összegre vonatkoznak, és nem azonos jogosítványok (pl. fedezet, kezesség) kapcsolódnak hozzájuk.
Általánosan megállapítható, hogy nem azonos módon kell eljárni a) engedményezési (követelésértékesítési) ügyletek, valamint a követelés refinanszírozását célzó, b) közvetlen kölcsönnyújtásnak megfelelő - megelőlegezési ügyletek feleknél történő elszámolása esetében. A faktorálással foglalkozó cégek mindkét finanszírozási formát faktorálásnak tekintik, azonban a két eljárás jogi és számviteli értelemben is különbözik egymástól.
Számviteli szempontból a faktoringügylet alatt jellemzően a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben foglalt engedményezés útján történő követelés adás-vétel értendő. Ezen ügyleteknél a felek jogait és kötelezettségeit a Ptk., az ügylet elszámolását pedig a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, valamint a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII.24) Kormány rendelet határozza meg.
a) Engedményezési ügyletek
A követelés az azonnali adásvételi ügylet keretében a faktorcégre kerül átruházásra, a jogi vonatkozásokkal együtt. Amennyiben fedezet is kapcsolódik a követeléshez, annak érvényesítési joga is a faktorcéget illeti, de kikötött kezesi kötelezettség nélkül a faktorcégnek visszkereseti joga is van, aminek érvényesítésekor az ügyfél (szállító) köteles visszavásárolni a követelést, ha annak behajtása sikertelen marad a faktor részéről.
A követelés tulajdonjogának átruházása adásvételt jelent az ügyfél (szállító) és a faktorcég között, ebből kifolyólag a faktorcégnél a vásárolt követelés az eredeti adóssal (vevő) szemben áll fenn, de a faktorcég tovább is értékesítheti azt, hiszen ezzel a követeléssel a faktorcég tulajdonosként rendelkezik.
Az engedményezés során minden egyes, az engedményezés tárgyát képező követelést, pontosan azonosítva kell feltüntetni az átruházás teljesítését igazoló számlán vagy egy, a számlával egyenértékű, a számviteli jogszabályoknak megfelelő bizonylaton. Nem fogadható el, ha semmiféle bizonylatot nem állítanak ki, csak a faktorcég átutalja a pénzt, de nem elegendő csak a keretszerződés megléte sem. Fentiekre tekintettel az ajánlatnak megfelelő nyilatkozat visszaigazolása és a számla vagy azzal egyenértékű bizonylat kiállítása elengedhetetlenül fontos.
Az engedményezés útján történő követelés értékesítés esetében nincs létjogosultsága a faktorkamat, a kezelési költség, a folyósítási jutalék és egyéb kamatjellegű jutalékok, de a vevő késedelmes teljesítése miatti késedelmi kamat felszámításának sem, hiszen azoknak a faktordíjban kellene érvényesülnie.
Ügyfélnél (szállítónál)
A követelést értékesítő (eredeti szállító) az egyéb ráfordításokkal szemben vezeti ki az eladott követelést a könyveiből, az engedményezési (adásvételi szerződés) hatálybalépésének napján, a tulajdonjog átszállásával egyidejűleg. A kapott ellenértéket (befolyt összeg) az egyéb bevételek között a pénzeszközökkel szemben, a még be nem folyt összeget az egyéb követelésekkel szemben számolja el.
A faktorcég által felszámított faktordíjat, kamatot és az egyéb kamatjellegű jutalékokat a felszámítás időpontjában kell elszámolni bruttó módon a fizetett kamat és kamatjellegű ráfordítások között az egyéb kötelezettségekkel szemben, illetve a pénzeszközökkel szemben ha az közvetlenül pénzátutalással kerül rendezésre.
A faktor és az ügyfél megállapodhatnak úgy is, hogy faktorkamat, vagy faktordíj nem kerül külön felszámításra, hanem úgy érvényesül, hogy azzal diszkontált értékben határozzák meg a követelés vételárát, ebben az esetben a követelés eladójánál a diszkontált érték egyéb bevételként kerül elszámolásra és a követelés könyv szerinti értékének egyéb ráfordításként kivezetett összege közötti – veszteség jellegű- különbözete az egyéb ráfordítások között jelenik meg, kamat, vagy kamatjellegű ráfordításként elszámolni nem lehet.
Faktornál
A faktorcég a vásárolt követelést a vételárán veszi fel a könyveibe az ügyfelekkel szembeni követelések közé – függetlenül attól, hogy abból mennyi a tőkére, a kamatra, jutalékokra vonatkozó követelés összege, ezzel egyidejűleg a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályában kimutatja annak a hátralévő, még nem törlesztett, járó összegét, részletezve a tőke, kamat és jutalék bontásban.
Amennyiben a követelés befolyik eredeti adóstól, a főkönyvben az ügyfelekkel szembeni követelést csökkenti. Amennyiben a vételárnál magasabb összeg folyik be a felettes részt a pénzügyi szolgáltatás bevételeként kell elszámolni. A 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban először a kamatokat, jutalékokat, majd a tőkerészt kell kivezetni.
A követelés megvásárlásakor önálló tételként felszámított faktordíjat bruttó módon kell a kapott kamatok és kamatjellegű bevételek között elszámolni és a hátralévő futamidőre vonatkozóan passzív időbeli elhatárolásként kimutatható. A követelést megvásárló faktornál a faktordíjra is kiterjed a
kamat függővé tételi szabály, ezért azt csak akkor szabad bevételként elszámolni, ha az esedékes és pénzügyileg rendeződött.
Amennyiben a követelést diszkontált értéken vásárolja meg a faktor, abban az esetben a – nyereség jellegű- vételáron túl befolyt összeget csak akkor lehet elszámolni a pénzügyi szolgáltatások bevételeként, ha az ténylegesen befolyt, ezért annak időbeli elhatárolására sincs lehetőség. A követelést megvásárló faktor a könyveiben kimutatott vételárat értékeli abból a szempontból, hogy az megtérül - e és a számviteli politikájában meghatározott módon számol el értékvesztést a Kormányrendeletben meghatározott szabályok alapján.
b) Közvetlen kölcsönnyújtás
A faktorálással foglalkozó vállalkozások, faktorok nemcsak követelés megvásárlásával látják el ügyfeleik finanszírozását, hanem oly módon is, hogy a vevőkövetelések értékének bizonyos százalékában kölcsönt nyújtanak (amit helytelenül megelőlegezésnek is szoktak nevezni) az ügyfélnek olyan kikötéssel, hogy az hozzájárul ahhoz, hogy a vevő közvetlenül a faktornak fizessen.
Közvetlen kölcsönnyújtást kell érteni - a helytelenül megfogalmazott „követelés megelőlegezése” helyett - számviteli, adózási, jogi szempontból is a faktor részéről azon fél számára, aki egy másik szerződésből kifolyólag harmadik féllel szemben fennálló mögöttes követeléssel rendelkezik. Ebben az esetben a „megelőlegezett” kölcsön összeget elfogadó fél (szállító) ügyfél és a faktor megállapodhat úgy, hogy a harmadik fél (vevő) tartozását közvetlenül a faktor felé fogja törleszteni. A faktor, mint követelést behajtó cég a befolyt összegből visszatartja saját követelését, a „megelőlegezett” kölcsönként átutalt összeget, kamatot, jutalékot és a fennmaradó összeget a maradványt továbbutalja ügyfele felé. A „megelőlegezésből” kölcsönnyújtásból származó, a faktornál keletkező követelés ilyenkor az ügyféllel szemben áll fenn, aki az eredeti követelés jogosultja volt.
Ügyfélnél (szállítónál)
A kapott összeget (megelőlegezést) kölcsöntartozásként kell kimutatni, a faktor által felszámított kamatot, kezelési díjat szintén a faktorcéggel szembeni kötelezettségként és kamatráfordításként, illetve kamatjellegű ráfordításként kell kimutatni. Az ügyfél (szállító) könyveiben végig kimutatja követelésként az eredeti vevővel szembeni követelést is. A vevőkövetelést és a faktorral szembeni tartozást beszámítja, majd a fennmaradó vevőkövetelés összegét a faktor által átutalt összegben vezeti ki könyveiből. A mögöttes követelés mindvégig szerepel a (szállító) ügyfél könyveiben és csak akkor kerül kivezetésre, ha azt a vevő közvetlen kifizetéssel rendezi, vagy közvetetten a faktor felé törleszti, illetve a faktor részéről átutalásra kerül, vagy behajthatatlanná válik.
Amennyiben a vevő a tartozás teljes összegét nem utalja át a faktorhoz, azt csak akkor lehet behajthatatlan követelésként leírni, ha a Sztv. - ben leírt dokumentumok alátámasztják a behajthatatlanságot.
Faktornál
A „megelőlegezést” kölcsönként átutalt összeget a faktornál kölcsönkövetelésként kell kimutatni. A pénzkölcsönre felszámított kamat, faktordíj pedig a pénzügyi tevékenység bevétele az ügyféllel szembeni követelés.
Amikor a faktor a beszedésre átvett összegeket beszedi, akkor a befolyt összeggel ügyletenként számol el ügyfelével. A befolyt összeget csökkenti a folyósított kölcsön összegével, továbbá az általa felszámított kamattal, kezelési költséggel, a fennmaradó összeget pedig átutalja ügyfelének és a kölcsön követelést megszűnteti.