A kakaó 10-17 méteresre növő örökzöld fa, ami Dél-Amerikából indult hódító útjára. Szinte folyamatosan virágzik, és érleli termését, melynek pépes húsában 50-60 szem kávébab fejlődik ki. Linné, svéd botanikus méltán nevezte el isteni eledelnek, melyet latin nevében máig hordoz: Theobroma cacao. E növény történelme azonban a még távolabbi múltban gyökerezik...
A kakaóval kapcsolatos kutatások tanúsága szerint az amerikai őslakosok 1500 évvel ezelőtt már ismerték és fogyasztották, de csak italként. Vallási szertartásaikban is fontos szerepet játszott, valamint köhögéscsillapításra is alkalmazták. Ezeken túl a kakaómag kezdetleges fizetőeszközként funkcionált, hiszen az aztékok által megtámadott, és leigázott vidékek lakói ezzel fizettek uraiknak - adó gyanánt, sőt rabszolgát is lehetett kakaóbabért venni.
A mexikói indiánok kedvelt itala volt a sokoatl, aminek nevéből származtatható a mai csokoládé név. A megőrölt magokat vaníliával, kukoricaliszttel és vízzel keverve itták, mézet csupán ritkán adtak hozzá. Kolombusznak és csapatának eleinte ezért nem ízlett a kakaó.
Amerika felfedezését követően a kakaókereskedelem a spanyolok monopóliuma lett. Európa szerte csak az 1600-as években terjedt el, ami annak tudható be, hogy a Vatikán is jóváhagyta élvezetét. 1687-ben már csokoládéreceptekkel kísérleteztek Franciaországban, majd 1723-ban megnyitotta kapuit Angliában az első csokoládégyár.
A XIX. században egyre többen kezdtek hódolni e szenvedélynek, így a megnövekedett kereslet kielégítése érdekében ültetvényeket kellett létesíteni. Dél-Afrikában kezdték el telepíteni a kakaót, de rövidesen a világ minden trópusi táján termesztették már. Ez nem is csoda, hiszen akkortájt jövedelmezőbb volt kakaóval foglalkozni, mint aranyat bányászni.
A sorra nyíló csokoládégyárak hatására a termékfejlesztés is fellendült, egymást követték az új szabadalmak: feltalálták a tejcsokoládét, majd ezt a mézes-mandulás követte.
Hogyan készül?
A gyártási folyamatban csak a magok szikleveleit használják fel. A betakarított magokat egy hétig ládákban vagy banánlevelek közé rétegezve fermentálják. A folyamat a végét a héj meglazulása, elszíneződése, valamint az illat megváltozása jelzi.
Káros élvezet, vagy gyógyír?
Ez csak mérték kérdése. Fáradtság ellen pár szelet csokoládé kitunő gyógyír, mivel kalóriatartalma magas. Éppen emiatt túlzott fogyasztása elhízáshoz vezethet. Serkenti az agyműködést és egyes kutatók szerint a csokifogyasztó emberek gyakorta magabiztosabbak és jobb kedélyűek, mint az ezzel nem élők. Ásványi anyagok közül kalcium, foszfor valamint vas található benne jelentékeny mennyiségben, vitaminokból pedig A, B1, B2-t tartalmaz. Aromaanyagai közül eddig közel 500-at azonosítottak. Amerikai kutatások szerint egy kis szelet étcsokoládé flavonoidtartalma felér fél tucat almáéval, vagy 4 dl vörösboréval.
A csokoládé afrodisztikus (szerelmi serkentő) hatását is vizsgálták egy időben, nem teljesen alaptalanul. Ám a végeredmény érdekében akkora mennyiséget kellene elfogyasztani (a fenil-etil-amin vegyület csekély mértékű jelenléte miatt) ami már fizikailag képtelenség - kb. 250 táblányi csokoládét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése