A váltó használata

Mi a váltó? Hogyan használjuk?
A fejlettebb pénzügyi kultúrájú országokban elterjedt pénzügyi termékről van szó, amelyet nem csak vállalkozások, hanem magánszemélyek is jól használhatnának.
Ez egy egyoldalú és jogcímmentes pénztartozást megtestesítő, forgatható értékpapír. Érthetőbben megfogalmazva, valaki tartozik valakinek és ennek a tartozásnak az elismeréseképpen állítja ki ezt a papírt, amelyre olyan szigorú szabályok vonatkoznak, mint általában az értékpapírokra.
A '90-es évek elején reneszánszát élte a váltó, elterjedt fizetési eszköz volt az akkor létrejövő gazdasági társaságok között. Sajnos az utóbbi időben ritkán használják, pedig megfelelő bizalom esetén alkalmas lenne a ma oly jellemző vállalati kőrbetartozások kezelésére. Azonban a csőd és felszámolási törvénykezést követő sokk visszaszorította a működését. Jelenleg a külkereskedelmi forgalomban van még némi szerepe, de talán mintha a mostani válság kapcsán ismét sokan felfedeznék ezt a terméket.
Két típusa van: saját és idegen váltó
A saját váltó kiállítója kötelező fizetési ígéretet tesz arra, hogy a feltüntetett összeget a megjelölt helyen és időben megfizeti.
Az idegen váltó olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó egy másik személyt (magánszemélyt vagy céget) szólít fel arra, hogy a feltüntetett kedvezményezett részére a megjelölt időpontban fizesse meg a váltón feltüntetett összeget.
A váltó törvényes kellékei
Annak érdekében, hogy a váltó valóban betölthesse a szerepét, kiemelt jelentősége van a szigorú formai követelmények betartásának. Ezek hiányában gondjaink támadhatnak a követelésünk érvényesítése (a pénz beszedése) során.
A váltó használatakor nagyon fontos, hogy sajátítsuk el a jellegzetes és más kifejezésekkel nem pótolható megjelöléseket. A legfontosabb elnevezéseket és fogalmakat az alábbiakban foglaljuk össze, ezek nélkül a váltóról képtelenség beszélni.
Mire használhatjuk a váltót?
Nézzünk egy-két konkrét esetet, amikor segíthet a váltó egy adott helyzetben a felek közötti megegyezés létrejöttében.
- Magánszemélyek közötti egyszeri, baráti kölcsönről nem is kell szerződést készíteni, elegendő egy (vagy több) váltó kiállítása, amelyekkel a tartozás megfizetése is megtörténik.
- A klasszikus felhasználás: két vállalkozás közötti tranzakció (áruszállítás) ellenértékének a megfizetése történhet váltóval. Előny, hogy a fizető fél némi haladékot kaphat (váltó lejáratakor fizet), cserébe a másik fél egy könnyebben érvényesíthető fizetési módozatnak köszönhetően biztosabban hozzá juthat a bevételéhez.
- Alkalmazható rendszeres üzleti kapcsolat esetén egyfajta "fedezeti váltóként", a fizetési kötelezettségek biztosítékaként is. Ekkor nem a váltóval történik a fizetés, ahhoz csak akkor nyúl az üzleti kapcsolat során "teljesítő" pozícióban lévő fél, ha a pénzét nem fizetik ki megállapodás szerint.
- Olyan finanszírozási ügyletként is használható, ahol a kiállított váltót lejárat előtt bankba viszik, a banknak eladják (diszkontálják) és így jutnak a vállalkozások pénzhez, nem hitelfelvétel kapcsán. - Több vállalkozás is "átveheti" a váltót a partnerétől, több ügyletet is fizethetnek egy váltóval, amennyiben egymás után elfogadják a váltót és "forgatással" rákerülnek annak a nyomtatványára. Nagykereskedő ezzel fizet a gyártónak, aki aztán a váltót tovább adja az alapanyag gyártójának, az pedig a saját beszállítójának fizet vele, a végén a végső tulajdonos a kiállítótól kéri el (lejáratkor) a váltón szereplő összeget.