"Csúnya" virágok?

A világ 10 legcsúnyább virága!

Tízes listákat szinte minden témában fel szoktunk állítani. Pozitív és negatív értelemben is azt a bizonyos "tízes skálát" használjuk. A most következő összeállításban a növények a "futottak még" kategória tízes csoportjában vannak. Ön szerint melyik a legcsúnyább?

Lássuk a dobogós növényeket. Egy biztos: szépségversenyben a pálmát egyik sem viszi el!

Pozsgásszőlő (Cyphostemma juttae)

Lassan növekvő dísznövény, Namíbiai szőlő. A nagy fényes levelei a téli időszakban lehullanak, és megjelennek a szőlőfürtök rajta a nyár végére.

Óriás farkasalma ( Aristolochia gigantea )

Csavart szárú, fás, akár 10 méterre is megnövő liánféle, hatalmas virágokkal. A virágai gyönyörűek, ám elég kellemetlen szagot árasztanak, mert az "illatukkal" csábítják magukhoz a legyeket. Akik aztán addig nem menekülnek, amíg be nem porozták őket.

Elefánt törzs (Pachypodium namaquanum)

Namíbiában őshonos, nem túl esztétikus növény, vastag törzsű, amely sűrűn fedett tüskékkel. A növény tetején koronaszerűen helyezkednek el a bársonyos virágok, amelyek augusztustól októberig virítanak.

Titánbuzogány (Amorphophallus titanum)

A titánbuzogányok a Föld legnagyobb virágait növesztik: egy-egy példány átmérője a 91 centiméteres nagyságot is elérheti, hossza meghaladhatja a2,5 métert, tömege a 7 kilogrammot. Számos európai és amerikai növénykert büszkélkedhet a mind látványban, mind szagokban maradandó benyomást keltő növénykülönlegességgel. Irgalmatlan bűzéről is ismeretes: virágzáskor átható dögszagot áraszt, hogy a beporzásához "fuvarosként" szolgáló rovarok számára vonzóvá tegye magát. Mind a rovarokat, mind az embereket rothadó tetemre emlékeztető bűzét akár fél kilométeres távolságból is megérezni, ezért a köznyelv csak bunga bangkai-ként, hullavirágként emlegeti. A titánbuzogány háromévente, csupán néhány órán át virágzik, így bűze is rövid életű.

Velvícsia (Welwitschia mirabilis)

Különleges virágú, kétlaki növény. Törzse vaskos, rövid, a közepén tölcsérszerűen belapul. Belőle két széles és hosszú, szürkésszöld, szalagszerű levél ered; ezek idővel vékony csíkokra hasadoznak szét, mintha a növénynek több, keskeny levele lenne: ezek a levelek veszik fel a hajnali párát. Törzsükben a tracheidák mellett sok tracheát is találunk. Vastag, répaszerű gyökerük mélyre nyúlik vízért és tápanyagokért - egyúttal raktároz is táplálékot. Egyes példányai a becslések szerint több mint 1000 évesek, tehát igazi őskövületek.

Keresztvirág (Colletia paradoxa)

Keresztnek  vagy a koronakeresztnek is nevezik. Dél-Amerikában honos, lassan növő cserje, szürkés virágait márciusban és áprilisban hozza. Gyakran dísznövényként tartják, sajnos a kihalás veszélye fenyegeti.

Bűzös tintahal (Pseudocolus fusiformis)

A növény létezéséről először Pittsburgh-ben, Észak-Amerikában számoltak be, 1915-ben. Gyakran megtalálható az erdő szélén, parkokban és kertekben, nyáron és ősszel.  Szerkezetében hasonlít a pöfeteg gombára.

Báránynövény (Raoulia eximia)

Új-Zélandon őshonos. Ez a cserje a nevét a szürke-fehér bolyhos állagáról kapta.

Tengeri hagyma (Bowiea Volubilis)

Évelő, hagymás növény Dél-Afrikából. A 10 cm átmérőjűre és 2 kg-osra is megnövő hagymája tojásdad vagy gömbölyded alakú. Külső fedőlevelei vörösbarnák vagy halványzöldek. 10-20, húsos-hártyás levele közül a külsők papirosszerűek, a középsők húsosak, a belsők nyálkásak, puhák. Virágja az ősszel 1méternél is magasabbra növő kocsány végén dús, felálló fürtben, tömegesen nyílik. Egyik hatóanyagát (Scillae bulbus) a növény hagymája tartalmazza, amiből szívgyógyszert (öregedő szív aorta- elégtelenségeire és az angina pectorisra), valamint patkány- és egérmérget állítanak elő. Emellett vizelethajtó és köptető is, ezért használják a nephrititis következtében kialakuló ödéma, valamint az urémia gyógyítására is. Túladagolva mérgező lehet.

Trópusi kancsóka (Nepenthes)

A trópusi kancsókák, a Nepenthes nemzettség tagjai az egyik legbizarrabb és legdekoratívabb növénycsoportot alkotják. Ez a rovarfogó mechanizmus, a természetnek ez a különleges csodája már a kora viktoriánus időkben is lenyűgözték a botanikusokat, kutatókat.A kancsóban található folyadék enzimeket, baktériumokat és más a lebontást elősegítő anyagokat tartalmaz melyben a rovar testanyagai hamar lebontódnak és a növény számára könnyen felvehető vegyületekké alakulnak. Az esővizet mely sokszor végletesen felhígíthatná ezt a folyadékot, érdekes tető kialakulásával vagy túlfolyók alkalmazásával tartja távol a növény. A természetben egyes fajok alsó kancsója olyan nagyra is kifejlődhet, hogy már találtak kisebb gyíkokat vagy patkányokat is elpusztulva a földfelszínen kialakuló kancsókban.
_{telegraph.co.uk}